Bejelentkezés

Bejelentkezés

Felhasználó név
Jelszó *
Emléklezz rám

Ónodi vár "Castrum Olnod"

A XIII. század végére már számos vár emelkedett a Magyar királyság területén. Leírásunk tárgya, az ónodi vár azonban nem tartozik eme klasszikus várépítési korszakba. A napjainkig fennmaradt oklevelek szerint a jobbágyfalut 1356-ban adományozta Nagy Lajos király az udvari köréhez tartozó Cudar Péternek és fivéreinek.

A nagyúr parancsára kezdtek itt kialakítani egy erődített szállást, amely a következőkben birtokközpontként szolgálta a családot.

Az évek óta folyó ásatások eredményeit összevetve a levéltári kutatásokkal, lassan kialakul a kép, hogy milyen lehetett a Cudar család kezén lévő korai vár. A földesúr kisajátította a jobbágyfalu kőből emelt plébániatemplomát, amelyhez vaskos tornyot emeltetett. Azonban nem kért várépítési engedélyt az objektumra, aminek tulajdonjogáért Péter úr 1395-ben (1396?) bekövetkezett halála után a leszármazottai perrel támadtak egymásra. Csak Luxemburgi Zsigmond király idejében, 1416-ban sikerült az újonnan emelt erődítményre okleveles jóváhagyást elnyerniük.

Bővebben...

Ónodi országgyűlés 1707 május 31. - június 21.

 

 Ónodi országgyűlés

Az 1707-es esztendő nem annyira katonai, mint inkább politikai eseményeiről ismert. Az első ilyen fontos esemény Erdélyben zajlott. Az év áprilisában a marosvásárhelyi országgyűlésen az erdélyi karok és rendek II. Rákóczi Ferencet ünnepélyesen beiktatták az erdélyi fejedelmi címbe. De az év legmeghatározóbb politikai eseménye az ónodi országgyűlés volt.

 Előzmények

Rákóczi nehéz feladványt kapott a történelemtől, a felkelés nyolc éve alatt úgyszólván feloldhatatlan dilemma előtt állt. Össze kellett egyeztetnie egyrészt az ország elmaradottságát és pusztult állapotát, a polgárság hiányát, az állami terhek jelentős csökkentését remélő parasztság kívánságát, a nemesség ragaszkodását egyik legfőbb rendi kiváltságához, az adómentességhez, másrészt a hadsereg (és a konföderált állam) rohamosan növekvő pénzbeli és anyagi szükségleteit.

 A szabadságharc vezetőinek gazdasági erőfeszítései és a pénzügyek mögött ennek az ellentmondás-szövevénynek a feloldására való törekvés áll. Ráadásul Rákóczinak egyszerre, menet közben kellett hadműveleteket folytatnia, hadsereget szerveznie, forrásokat keresnie az ellátáshoz, politikai és diplomáciai irányítást végeznie” . Mindehhez Rákóczi teljhatalmat kapott az 1705. évi szécsényi országgyűlésen, ahol a magyarországi konföderált rendek vezérlő fejedelmükké választották. 

Ebben a hatalmas munkában fontos mérföldkő volt az ónodi országgyűlés, amelyet a történetírás a szabadságharc legfontosabb országgyűlésének tart.

 Erdély formális elszakadását követően a Császári udvar igyekezett viszályt kelteni a magyar rendek soraiban. Már 1706 végén híre járt, hogy négy megye „scissiót” tervez, vagyis el akar a szövetkezett rendektől szakadni.

Bővebben...

Ónodi "Török"-Kastély

Az Ónodi „Török” kastély históriája

A kastély építésének idejét homály fedi, de több adat is arra utal, hogy eredete a Rákócziak koráig nyúlik vissza.

Rákóczi család

Az Ónodi uradalom 1595-ben kerül Rákóczi Zsigmond kezébe, aki gróf Forgách Zsigmondtól vásárolja meg 32.000 Ft-ért. A Rákócziak birtokba iktatása 1603. április 19-én történt meg. Mindez ekkor pusztán Ónod várát jelentette.

 A 17. század első felében egyre több birtokos építetett-, védelmi célra megfelelő, de kifűthetetlen, huzatos, lakásra kevésbé alkalmas várbéli palotája mellett, kényelmesebb lakóépületet. 1600-as évek első éveiben kezdték építeni a sárospataki Vörös toronyhoz kapcsolt lakószárnyakat. Hasonlók épültek hegyi várak aljába (Árva vára, Léka-, és Szalónak vára). Néhány helyen ezek a vártól távolabb, de „megerősített" formában készültek. Ilyen lakásra-, vagy átmeneti szállásra alkalmas kastélyt, kúriát a Rákóczi család több helyen is épített várai közelében: Nagysáros, Zboró, Tokaj, Tolcsva, stb. Elképzelhető, hogy hasonló okokból, az Ónodi vár mellett (és védelme alatt), itteni uradalmuk központjában, szerényebb méretekkel és kivitelben is építettek ilyet.

Bővebben...

Győzedelmes ónodiak 1660 körül.

Várhistória, Daniel Speer nevű német muzsikus-író elbeszélése alapján:

Török és magyar végvári vitézek a 16-17. század folyamán sok száz alkalommal összecsaptak egymással. Ezekről a kisebb-nagyobb csetepatékról beszámoltak leveleikben a magyar kapitányok (s persze a török csapatvezérek is), meg a korabeli krónikák, no meg "hírlevelek" (azaz újságok). Főuraink magánveleiből sem hiányoznak a harcok leírásai. Mégis páratlan az a leírás, amely névtelenül jelent meg 1683-ban. Szerzője egy Daniel Speer nevű német muzsikus-író, aki az 1650-es években bekóborolta Magyarországot és Erdélyt, és mint hadi trombitás részt vett a török magyar harcokban is. Páratlanul életszerűen, pontosan és kendőzetlen őszinteséggel írja le azt az esetet, aminek részese volt: hogy mérték össze a dél-borsodi vízi vár, Ónod vitézei fegyvereiket egy török portyázó haddal. Történt ez valamikor 1660 körül.

Ónodi vár

A magyar határt védelmező erődítmények (végvárak) katonáinak állandóan résen kellett lenniük, figyelni, mikor indul a közeli török várakból portyázó had, amelynek az volt a célja, hogy minél több magyar falut és várost adófizetésre kényszerítsen. Fenyegető levelekkel "bombázták" a helységek vezetőit, a bírókat, hogy ha nem fizetnek nekik adót, akkor megrohanják a helységet, fölégetik, lerombolják, kirabolják, akit ott találnak, s megfoghatnak, azt rabként elhajtják, és csak váltságdíjért engedik szabadon.

Ilyen eseteknél bizony a bíró és a tanács tagjainak igencsak főtt a feje: mi a kisebbik rossz, az adófizetés, vagy az adófizetés megtagadása.

Bővebben...