Bejelentkezés

Bejelentkezés

Felhasználó név
Jelszó *
Emléklezz rám

Fejezetek a község 1900-1947 közötti életéből

Ónod, mint országgyűlési választókerületi központ

Ónod község 20. századi történetéről nagyon kevés írásos dokumentum áll rendelkezésünkre, mert a helyi irattárat 1944 novemberében felégették, a háborús pusztításokat csak kevés irat vészelte át. Hasonlóan kevés dokumentum található a Borsod Megyei Levéltárban, mert többszöri selejtezés után megsemmisítették azokat. Éppen ezért erről a korszakról nem lehet teljesen átfogó, kronologikus beszámolót készíteni, csak a meglévő néhány adat és a helyi elbeszélések alapján lehet összefoglalni röviden ezt az időszakot.

 A század első jelentősebb eseménye, ami kedvezően befolyásolta a település életét 1914-ben történt. Ekkor ugyanis az országgyűlés megváltoztatta a képviselőket választó kerületek számát és székhelyét. Borsod-megye hat választókerülete közül az egyik így Ónodon lett kialakítva. Ennek kiválasztásakor figyelembe vették Ónod kedvező fekvését és jó összeköttetéseit a szavazókerület többi településével. Másrészt meghatározó az akkori tulajdonos, Merczel László befolyása is, ő ugyanis már 1910-től országgyűlési képviselő volt és nagy valószínűséggel segítsége révén esett a választás a településre. Az ónodi központhoz 37 környékbeli falu tartozott. 

Az első világháború kitörése miatt nem került sor választásokra, a háború évei alatt csak a hatályban lévő mandátumokat hosszabbították meg. 1920-ban volt az első hivatalos szavazás, amelyen már a nők is részt vehettek. Két párt versenyzett a szavazatok megszerzéséért: a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, melynek jelöltje Merczel László veje: Semsey József volt, és az Országos Kisgazda és Földmíves Párt, amelynek képviselőjeként a szintén helybéli Kerekes Mihály szerepelt. A két párt közel azonos eredményeket ért el, de végül az utóbbi lett a befutó. Kerekes Mihály 1922. február 10-ig volt képviselő, ekkor ugyanis váratlanul elhunyt. 1922 májusában került sor a következő választásra, majd a második világháború kitöréséig még 1926-ban, 31-ben és 35-ben és 39-ben szavazhattak az arra jogosultak. Összességében tehát hatszor tartottak itt országgyűlési képviselő-választást, és kétszer került sor pótválasztásra. Ezen idő alatt Ónod választókerülete stabil kormánypárti kerületnek számított, és az utolsó néhány évtől eltekintve mindig sikerült ónodi kötődésű jelöltnek is bejutnia a parlamentbe.

Nevezetes események Ónodon

A korszak ónodi történelme nem bővelkedett olyan jelentős közéleti eseményekben, melyek az ország és a szűkebb régió figyelmét a településre irányították volna. A címben is jelzett öt évtized során háromszor adott otthont Ónod nagyobb horderejű eseménynek, melyek közül kettőnek a Rákóczi-szabadságharc, közvetlenül pedig az ónodi országgyűlés szolgáltatta az apropóját. Az elsőre 1907. október 13-án, a neves nap 200. évfordulóján került sor. Ekkor a vármegye emlékoszlopot állítatott fel a református templom előtti téren.

A következő jelentős esemény a két világháború között, 1937-ben volt. Ekkor Ónodon tartotta első vitézi táborozását a Horthy Miklós által alapított vitézi rend, melynek tagjai az alapítón túl első világháborús veteránok voltak. A „Rákóczi-táborozása” nevet viselő híres esemény az egész ország figyelmét a falura fordította. A Rend tagjain kívül a korszak számos polgári személyisége is tiszteletét tette itt.

Három hónappal később ismét a figyelem központjába került Ónod, mert az év őszén, október 24-én vitéz nagybányai Horthy Miklós és felesége felavatta itt az első világháborúban elhunyt 66 ónodi hősi halott tiszteletére emelt Hősi Emlékművet és az Országzászlót.

A háború és újjáépítés hatása Ónod gazdálkodására

A község 20. századi történetének legmozgalmasabb és talán legjelentősebb változásokat hozó időszaka a II. világháború utolsó két éve és a harcokat követő újjáépítés időszaka volt. A háború fizikailag és mentálisan is megviselte a lakosságot; a zsidóság elhurcolása, a földosztás és a politikai élet átrendeződésének következtében társadalmi átrétegződés ment végbe.

A kommunista párt hatalomátvétele után az ónodi társadalom átalakulása központi irányítás alá került, ideológiai irányelvek alapján elnyomták a spontán helyi folyamatokat. Az 1948-at követő időszak nagymértékben átformálta a közösség és a község képét, pozitív és negatív hatásait az itt élők ma is érezhetik. E korszak megítélése napjainkban meglehetősen szubjektív, forrásainak zöme még feldolgozatlan, teljes bemutatására ezért én sem vállalkozhatom, csupán néhány jelentősebb adatot emelek ki belőle.

1942 áprilisában a 2. magyar hadsereg alárendeltségében küzdő miskolci hadtest is bekapcsolódott a Szovjetunió elleni hadműveletbe. Ennek kiegészítési területéhez tartozott Ónod, így a hadsereg doni katasztrófája után sorra hívták be az ónodi férfiakat, kiknek távollétében családjaikra egyre több teher hárult. A község lakói ekkor még csak frontra szállított szeretteik révén kerültek kapcsolatba a háborúval, 1944 tavaszán azonban már érzékelhetők voltak a háborús szükségletek kielégítésére átállított gazdaság problémái.

1944-ben 178 fő zsidó lakost hurcoltak el. Ónod zsidóságából a munkaszolgálatosokkal együtt 108-an vesztették életüket, sok családból egyáltalán nem maradt túlélő.

1944 nyarán a németek és szövetségeseik helyzete sokat romlott. A szovjet hadsereg 1944 szeptemberének végén lépte át a magyar határt és a front november közepére elérte Ónodot. Közeledtével az átvonuló német és magyar csapatok már nem sokat törődtek a falu lakóinak sorsával, mindennapossá váltak az élelmiszer- takarmány- és tüzelőrekvirálások. A németek veszteségeik pótlására minden hadba-fogható fiatalembert összegyűjtöttek a településről. Az itt állomásozó csapatok sok kárt okoztak, több épületet felrobbantottak, nyílászáróikat, padlózatukat eltüzelték, kivonulásukkor pedig a községházát is feldúlták. Elszállítottak minden katonai célra felhasználható eszközt és anyagot, valamint a termények és az állatállomány nagy részét, amit nem tudtak elvinni, azt felrobbantották vagy elégették. A lakosság pincékbe, bunkerekbe bújva várta a harcok végét. Az átvonuló szovjet katonák is sok kárt okoztak, fosztogattak és erőszakoskodtak. Magukkal vittek mindent, amit a németek még itt hagytak és felégették a község levéltárát és annak iratait is.

A háború után a helyi önkormányzat korábbi tagjai a jegyzővel és a bíróval együttműködve kezdték meg a helyreállításokat. Mindezeket a szovjet csapatok irányították és felügyelték. Ónodon ekkor 200 család számított ellátottnak, 133 család részlegesen ellátottnak, 179 családnak pedig egyáltalán nem volt élelme. Ők utalvány ellenében juthattak korlátozott mennyiségű élelemhez.

Az újjáépítési munkálatokat nehezítette, hogy ekkorra a faluban mindössze 60 ló, 12 tehén és egyetlen kétfogatos szekér maradt, így a szükséges építőanyagok szállítása nagyon lassan ment. Tovább lassította a munkálatokat, hogy a férfiaknak kényszermunkát kellett végezniük a településen kívül is, sőt többeket a malenkij robotra is elszállítottak. A helybéli gőzmalmot, olajütőt és a kendertörőt a megszállók kisajátították saját ellátásukra, karbantartásával viszont nem foglalkoztak. A kézművesipar – mely ekkor 3 kovácsból és 32 egyéb mesteremberből állt – nagyon nehéz helyzetben volt. Munkaeszközeiket és alapanyagaikat elvitték a fosztogatók. 1945. februárjában megalakult a helyi Nemzeti Bizottság, mely a helyreállítási munkálatokat és a lakosság ellátását igyekezett összehangolni. A keservesen megtermelt élelmiszerekből negyedévente be kellet szolgáltatni bizonyos hányadot a szovjet hadsereg ellátására. Az ónodi uradalom is az ő irányításuk alá került, amit saját céljaikra használtak fel.

1945 tavaszán megkezdődött a földosztás, melynek során 701 hold területet osztottak szét 263 gazdának. Ez személyenként átlagosan 2,6 holdat tett ki, ám ezek a kis parcellák a vagyontalan rétegek számára a megélhetést még nem tudták biztosítani.

1945 júniusától újra indították a háború előtt még hagyományos vásárokat, majd a heti piacok is megjelentek. Ezeken a felhozatal egyre bőségesebb lett, de pénz hiányában csak cserekereskedelem volt a jellemző még hosszú ideig.

1947-re Ónodon az élet lassan visszaállt a régi kerékvágásba. A háború okozta károkat jórészt felszámolták, de a község fejlődése megtört az 1940-es évek közepén. A polgárosodás korábbi légkörét nem sikerült újjáteremteni. A nyár végén hatalomra jutó kommunista párt pedig nem fejlesztette tovább az újjáépítés eredményeit, hanem a szovjet rendszer megvalósításának rendeli alá az ország, így vele együtt Ónod érdekeit is. Ennek befolyásával haladhatott tovább a fejlődés és a háború utáni lábadozás keserves folyamata.