Ónodi országgyűlés 1707 május 31. - június 21.
- Részletek
- Kategória: Történelem
- Közzétéve: 2013. február 18. hétfő, 15:06
- Írta: Super User
Ónodi országgyűlés
Az 1707-es esztendő nem annyira katonai, mint inkább politikai eseményeiről ismert. Az első ilyen fontos esemény Erdélyben zajlott. Az év áprilisában a marosvásárhelyi országgyűlésen az erdélyi karok és rendek II. Rákóczi Ferencet ünnepélyesen beiktatták az erdélyi fejedelmi címbe. De az év legmeghatározóbb politikai eseménye az ónodi országgyűlés volt.
Előzmények
Rákóczi nehéz feladványt kapott a történelemtől, a felkelés nyolc éve alatt úgyszólván feloldhatatlan dilemma előtt állt. Össze kellett egyeztetnie egyrészt az ország elmaradottságát és pusztult állapotát, a polgárság hiányát, az állami terhek jelentős csökkentését remélő parasztság kívánságát, a nemesség ragaszkodását egyik legfőbb rendi kiváltságához, az adómentességhez, másrészt a hadsereg (és a konföderált állam) rohamosan növekvő pénzbeli és anyagi szükségleteit.
A szabadságharc vezetőinek gazdasági erőfeszítései és a pénzügyek mögött ennek az ellentmondás-szövevénynek a feloldására való törekvés áll. Ráadásul Rákóczinak egyszerre, menet közben kellett hadműveleteket folytatnia, hadsereget szerveznie, forrásokat keresnie az ellátáshoz, politikai és diplomáciai irányítást végeznie” . Mindehhez Rákóczi teljhatalmat kapott az 1705. évi szécsényi országgyűlésen, ahol a magyarországi konföderált rendek vezérlő fejedelmükké választották.
Ebben a hatalmas munkában fontos mérföldkő volt az ónodi országgyűlés, amelyet a történetírás a szabadságharc legfontosabb országgyűlésének tart.
Erdély formális elszakadását követően a Császári udvar igyekezett viszályt kelteni a magyar rendek soraiban. Már 1706 végén híre járt, hogy négy megye „scissiót” tervez, vagyis el akar a szövetkezett rendektől szakadni.
A kísérlet Turócz megyéből indult ki, melynek alispánja, Okolicsányi Kristóf 1707 január 27-re a nemességet gyűlésre hívta össze. A vármegye-gyűlés "sógorság-komaság" levén, formálisan működött. Senki sem hallgatta meg az előterjesztéseket, hanem egyszerűen elfogadta őket. Ezúttal is így történt. Az alispán felolvasott egy feliratot, melyről azt állította, hogy Trencsén vármegye intézte a fejedelemhez, mire Rakovszky Menyhért indítványozta elfogadását, de ne a fejedelemhez, hanem a többi vármegyékhez küldje, hogy azok is csatlakozzanak hozzá.
A köriratot január 31-én szétküldték, még pedig egy emlékirat kíséretében, mely súlyos vádakat fogalmazott meg, a szövetséges rendek élén álló kormányzat ellen.
A vármegyék, melyek a köriratot megkapták, megbotránkoztak Turócz-vármegye föllépésén melynek célja az egység megbontása volt közöttük. Azzal küldték meg tehát a fejedelemnek, tegye meg a pártütő Turócz ellen a törvényes lépéseket.
Rákóczi azonban akkor Erdélyben volt, csak visszatértekor értesült a dologról s elhatározta, hogy a kezdeményezőket törvényes úton felelősségre vonja, mert a turóczi köriratban saját személye és becsülete elleni támadást is látott.
A gyűlést 1707. január 22-én, Rozsnyón kelt meghívójával május 1-jére, „nemes Borsod vármegyében levő Ónod nevű mezőváros tájékára” hívta össze II. Rákóczi Ferenc fejedelem, s a rendek tömeges, személyenkénti megjelenését kérte.
A kései tavaszodás, főként pedig „az fűnek és annyival inkább szénának szűk vólta miatt” Rákóczi április 6-i körlevelében május 16-ára halasztotta a gyűlést, de az árvizek miatt még így is csak nagy késéssel szállingóztak a követek.
Az országgyűlés helyszíne
A szabadságharc ideje alatt az országgyűlés üléseit Rákóczi az „Ország Sátorában” tartotta, a vármegyék követei a fejedelem és az őket kiszolgáló személyzet sátortáborban éltek a gyűlések idején.
Országgyűlés eredeti jegyzőkönyve Ónod keltezéssel.
"Mellyek a’ Magyar-Országi Hazájok Szabadságáért öszveszövetkezett Státusok és Rendek, e’ folyó 1707. esztendőbeli Pünköst havának 16. napjára haladott, és az Onod táján lévő mezőben tartott Közönséges Gyűlésében concludáltattak, és végezettek."
II. Rákóczi Ferenc magántitkára Beniczky Gáspár, az Ónodi gyűlésre érkezés napjától, azaz 1707. május 24-től. naplót vezetett a fejedelem mindennapjairól. Beniczky a napló bevezetőjében latinul írja le a tábor helyét. Az „in castris ad Sajó Köröm positis” kifejezés egyértelműen földrajzi, elnevezés, határ megjelölés, a tábor elhelyezkedésére utal.
„Anno Domini Millesimo Septingentesimo Septimo, die vigisima quarta Menfis May, in castris ad Sajó Köröm positis.”(Az úr ezerhétszázhetedik esztendejében május hónap huszonnegyedik napján, a Sajó Körömnél elhelyezett táborban.)
Az első napi naplóbejegyzés szerint Rákóczi május 24-én érkezik meg a táborba. A jegyzőkönyvvel egybevetve kitűnik, hogy a gyűlés pontos helye itt került megnevezésre. „Költ a’ meg-nevezett Onod táján való »„Kőrömy”« mezőn”
„24. Mensis Maji, Szerecsrűl Kőrömy mezőre, közöl Ónodhoz, az hova-is az ország Gyűlésre eö Fölségétűl hivogató levelek által, az egész Magyar haza Statussinak hirdetetett, az Fölséges Vezérlő Fejedelem Kegyelmes Urunk, Sok úri s Fő rendekkel, Méltósságos Generalisokkal, jeles Vitézekkel, és szép Seregekkel, …, dél után mint egy őt óra tájban, nagy, és ebben a Magyar Világban, nem sokszor látot Pompával eö Fölsége be érkezet.”…
A Beniczky napló második napi, május 25-ei naplóbejegyzésben az árvíz az ülés elhalasztásának okaként került leírásra, semmi esetre sem hozható összefüggésbe a táborhely kiválasztásával. A naplóbejegyzés szerint Rákóczi elhalasztotta a nyilvános ülések kezdetét, mert a nemes vármegyék egy része az árvizek miatt még 25-én sem érkezett meg.
„ 25. …jóllehet mingyárr az nap kész lött volna eö Fölsége az első Sessiot inchoálni,(ülést elkezdeni) mindazonáltal, a nagy árvizek miat, az praefigált terminusra (kitűzöt időpontra) rea nem érkezhetvén a Nemes Vármegyék, a kik ugyan rész szerint már útban-is vóltanak, míglen azok egészen nem confluálnak (gyülekeznek) teczet mind addigh a Fölséges fejedelemnek, a publica Sessioknak (nyilvános üléseknek) ell kezdését differálni. (elhalasztani)”
Beniczky nem írja naplójában, hogy hol voltak árvizek, de nyilvánvaló, hogy nem a Sajó két oldalán várakoztak egymásra a követek. A korabeli Magyarország térképét felhasználva kitűnik, hogy több vármegye helyezkedett el az ónodi oldalon, ezen tényt is figyelembe véve, csak nagyon felületes vizsgálattal lehet összefüggésbe hozni a Sajón zajló árvizet a táborhely kiválasztásával. Ha az árvíznek köze volt a táborhely kijelölésében, akkor felvetődik a kérdés, hogy ha az egyik oldalról nem lehetett átmenni a Sajón, akkor hogyan mehettek át a többségében ónodi oldalról érkező követek a másik oldalra.
Valószínű, hogy a Beniczky napló május 24-i „Kőrömy mezőre, közöl Ónodhoz” mondatrészéből és a 25-i árvízre vonatkozó bejegyzésből Thaly Kálmán történész azt a téves következtetést vont le, hogy az országgyűlés helyszíne Köröm település volt. Ezt a Hadtörténeti Közlönyben, 1889-ben publikálta, majd később forrásmegjelöléssel többen kritika nélkül átvették tőle. Ezt a közlést azonban egyetlen eredeti irat sem igazolja.
I. Katonai felmérés 1780
Az eredeti jegyzőkönyvben az „Onod táján” következetesen használt szókapcsolat kizárja, hogy a Sajó Kőrömy mezőt Köröm község mezejeként értelmezzük. A Sajó Kőrömy mező Ónod határának része.
Az eredeti jegyzőkönyvből és az eredeti Beniczky naplóból az állapítható meg, hogy:
Az ÓNODI ORSZÁGGYŰLÉS résztvevői két táborban szálltak meg, az egyik a Sajó jobb, a másik a bal partján feküdt. A jobb parton lévő tábor Borsod vármegyében, Ónod Község területén állt, a bal parton lévő tábor pedig Sajóköröm (a mai Köröm) településen, Zemplén vármegye területén.
Az ország sátra, ahol az országgyűlést tartották, az Ónodi oldalon állt, itt zajlottak le az országgyűlés legfontosabb eseményei!
Nem pedig Köröm Község területén, mint ahogy azt Thaly Kálmán téves következtetésére hivatkozva állítják!
A körömi mezőn felállított emlékmű az országgyűlés feltételezett helyét jelölve, mely terület az I. és II. Katonai felmérés térképeinek alapján, az országgyűlés idején a Sajó medrének változása miatt még az ónodi oldalon terült el.
Klikk a képre a fotósorozat megtekintéshez.
Web_link: II. Katonai felmérés_1806
Az Ónodi országgyűlés lefolyása és határozatai
Ónod tájára Május 24-én vonult be a fejedelem, „nagy fénnyel, egy szép pompás török pejparipán, királyszínű bársonyköntösben, tigrisbőrben és fekete kócsagtollassan”. Sátrakban táboroztak a megjelentek. A rendek csak lassan gyülekeztek.
Május 31-én végre megtörténhetett a gyűlés ünnepélyes megnyitása. Istentisztelet után délelőtt 11 órakor jelent meg a fejedelem az ország sátrában, s foglalta el helyét a trónon, melytől jobbra és balra a senatorok s más előkelők csoportosultak.
Telekessy István egri püspök üdvözölte:
"Most bocsásd el, uram, a te szolgádat – idézte az ószövetségi Zachariás szavait – mert látták szemeim az üdvözítőt. Most már vidámabban válhatok meg ettől a világtól, mert láttam felséges vezérönket, a ki Isten segedelmével helyreállítja a magyar nemzet régi szabadságát. Hazánk fel fog emelkedni elnyomott helyzetéből. Tartsa meg az Isten a fejedelmet szegény magyar hazánk szerencséjére!"
Rákóczi meghatódva megköszönte a rendeknek, hogy felhívására megjelentek, de sajnálattal említette, hogy sokan még mindig nem jöttek el. Másnap (június 1-én) benyújtotta előterjesztéseit, melyekben adót kért a katonaság eltartására. Azután a nagyszombati békekövetek tettek jelentést a tárgyalásokról.
A két első ülés minden gond nélkül folyt le, mire a rendek napokon át az adó ügyét tárgyalták s 2.691,640 frt helyett csak két milliót akartak megszavazni. Szóba került a 12 milliónyi névleges értékben keringő vörös pénz elértéktelenedése s a pénzkérdés, mint rendesen, most is izgatottabbá tette a hangulatot.
A fejedelem sérelmezte a rendek szűkmarkúságát s azt, hogy húzzák-halasztják a határozatot. A június 6-iki ülésen türelmetlenül „isten törvényszéke eleiben való számadására” idézte azokat, kik a vitát elnyújtják. De bármennyire imádták a rendek Rákóczit, pénz dolgában ez úttal is egyre akadékoskodtak.
Heves vita támadt, melyben Berkess András váczi prépost kijelentette, hogy 13 vármegye nevében beszél. Bercsényi azzal vágott vissza, hogy némelyek, „a mit egy nehányan akarják, mondatják egy nehány nemes vármegye nevével egy-két emberrel”, s példáúl idézte a turóczi esetet. Ezzel valósággal tüzet vetett a puskaporos levegőbe.
Váratlanul, előkészítés nélkül merült föl a kínos ügy, melyet a fejedelem mindenesetre szóvá akart tenni, de csak alkalom adtán és indulat nélkül.
Mikor azonban Bercsényi hirtelen szóba hozta, Rákóczi felhívta Turócz követeit, igazolják magukat ama vádak miatt, melyeket köriratukban ellene is emeltek. Erre óriási zaj támadt, mely elnyelte Rakovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf szavait, kik védekezni kezdtek. Rákóczi azt mondta nekik, jöjjenek közelebb, hogy hallhassa őket. A trónhoz közeledtek tehát, de a helyett, hogy az izgatott hangulatra való tekintetből enyhítették volna a körirat állításait, azt kezdték bizonyítani, hogy mind megfelelnek az igazságnak. Ezen a fejedelem fölöttébb megütközött s újra hangsúlyozta, hogy a támadásnak személyes éle van s Turócz őt is bűnrészesnek, vagy legalább részrehajlónak, tartja. „Édes nemzetem, – kiáltotta elkeseredésében – hát ezt érdemlettem sok szenvedés, hazám ügye mellett való fáradságom után? Vagy öljetek meg, avagy nyeljen el a föld,
készebb vagyok az ország egyik szegletiben megvonnom magamat, mintsem remélett köszönet helyett tirannusnak mondatnom.” Erre Sennyey István kanczellár azt indítványozta, indítsák meg a rendes, törvényes eljárást. De Rakovszky és Okolicsányi, mintha eszüket vesztették volna, kifogást emeltek az eljárás megindítása ellen. Rákóczi azt kívánta tehát, hogy maguk a rendek adjanak neki elégtételt. Kétségkívül csak annyit akart, hogy a rendek jelentsék ki, hogy elítélik a turóczi köriratot és szerkesztőit. De a szörnyű izgatottságban senki sem tudta, mihez fogjon s a félreértések egész láncolata véres jeleneteket indított el.
Rákóczi beszéde után síri csend állt be. A fejedelem és a senatus azt várták, hogy a gyűlés azonnal kimondja a peres eljárás megindítását, a rendek meg azt, hogy ez ügyben valamelyik előkelő úr fog indítványt tenni. Így azután semmi sem történt. Rákóczi másodízben is szót emelt ugyan, de beszédét ismét csönd követte. Ezt a fejedelem úgy értelmezte, hogy a gyűlés Turóczot pártolja. „Ezt érdemeltem tőled, ó haza”, felkiáltással, távozni készült. Erre elemi erővel tört ki a zivatar. Ketten is ajánlották ugyan a törvényes eljárás megindítását, mások meg visszaültették székébe a fejedelmet. De a pokoli zajban fejét vesztette mindenki.
Végre Bercsényi, túlharsogva a vihart, azt kiáltá: semhogy a fejedelem távozzék, „haljanak inkább a gazok”! Nyomban kardot rántott s ráütött Rakovszkyra, Károlyi ugyanezt tette s fején sebezte meg. De a seb nem volt súlyos, s Rakovszky Okolicsányival kiszaladhatott a sátorból. A szabadban azonban sokan rávetették magukat s mint nyilvánvaló árulót megölték, Okolicsányit pedig súlyosan megsebesítették. Mindez egy pillanat műve volt, s a váratlan fordulat leginkább Rákóczit lepte meg. Mégis ő nyerte vissza hidegvérét legelőször s nyomban intézkedett, hogy a többi turóczi nemeseket a katonaság megoltalmazza, sőt az egyiket, ki trónja elé borult, maga mentette meg. A véres jelenet után a rendek visszatértek a sátorba s kimondották, hogy Okolicsányi ellen a pör meginditását, s Turócz megye összes nemesei elfogatását. Sennyey István kancellár vezetésével országgyűlési bizottságot neveztek ki a vizsgálat megejtésére. Sennyey több alkalommal kihallgatta a turóci nemeseket, valamint Okolicsányit Az inquisitio három napig tartott, azután „abbahagyván kínzását és testének tüzes vassal sütögetését, június 9-én fejét vették“. Az alkalmazott tortúra kemény lehetett, mert ítélethirdetésre „néhány parasztember pokrócba vitte“, s fejevétele ülve történt, „székben, nem bírván máskínt magával“ A megye többi jelen lévő tagját pedig bebörtönözték, Turócz megyét pedig megfosztották önállóságától s a többi vármegyék közt osztották fel, mely büntetés azonban nem hajtatott végre.
A 18 bebörtönzött nemes sorsáról Rákóczi döntött. Ahogyan Emlékirataiból is kiderült: ő maga kezdeményezte „megáres- táltatásukat“, megakadályozandó, „hogy udvari hadaim megmozduljanak, s bármit ártsanak a Turóc megyei nemeseknek“. Nem sokkal az események után a foglyokat szabadon engedte. Platthy Sándor június 23-án levélben köszönte meg szabadonbocsátását. A vizsgálat során elfogott Okolicsányi Pált szabadságvesztésre ítélte, majd megkegyelmezve neki, év végén szabadlábra helyeztette. A vármegye adminisztrációját „főispán helytartó“ kinevezésével oldotta meg és rendeleti úton hat biztost állított a vármegye felfüggesztett önkormányzatának helyébe.
A rendek tanácskozásai csakhamar ismét szabályos folyamot vettek. Június 13-ikán végre szóba került az ország viszonya az uralkodóházhoz. Maga a fejedelem vetette föl az abrenuntiatio, I. József király letétele eszméjét.
Az indítvány a marosvásárhelyi gyűlés határozata után nem lephetett meg senkit.
Bercsényi lelkesülten ajánlotta elfogadását a régi közmondással végezve beszédét: eb ura fakó! Az egész gyűlés ismételte e mondását s azt kiáltotta: mától fogva József nem királyunk!
(Bercsényi korában a "fakó" vagy "fackó" szót a komondor, ősi magyar kutyafajra, később pedig általában a kutyaféle megnevezésére használták. A szállóigében tehát a "kutya" és az "eb" kifejezés van egymással szembeállítva. Jelentése: Kutya - kutyának gazdája -szerk)
Ezzel a rendek a százados viszonyt a Habsburg uralkodó családdal megszakították s nyomban fogalmazták az ide vonatkozó törvénycikket. Egyúttal kimondották, hogy mindazok, kik két hónap alatt a határozathoz nem csatlakoznak, vagyonukat és állásukat elvesztik. Az új király választását azonban a legközelebbi országgyűlésre halasztották, s addig Rákóczira bizták a fejedelmi hatalom gyakorlását, Erdélyben való távolléte idejére meg helyettesévé Bercsényit tették. A rendek még napokig folytatták tanácskozásaikat, megszavazták az adót, ünnepélyesen fogadták Erdély követeit s törvénybe iktatták a két ország szövetségét. A fejedelem június 22-ikén rekesztette be a gyűlést s jóváhagyta a 24 cikkből álló törvénykönyvet, melynek második cikke „Josephus királyságának lemondása, az interregnumnak, vagy király nem létének bekövetkezett ideje és az austriai ház akármi módon praetendált mindennemű jussának eltörlésé” címmel foglalja össze a gyűlés legkimagaslóbb határozatát.
„ ... mi mindnyájunk közös akaratával végzett s megerősített artikulusunkkal magunkat említett első József császár és ő általa az egész Ausztriai Ház rajtunk követelt királyi engedelmességétől, tiszteletétől és minden magának tulajdoníttatni kívánt jussától magyar koronánkhoz, országunkhoz és annak igazgatásához, most avagy jövendőben akármi módon való ragaszkodásától felszabadultaknak s megmenekedetteknek lenni végezvén, nyilván mondván és deklarálván: mindazoknak abrenunciálunk és ellenmondunk. És ekképpen régi dicső szabadságunknak s legfelső törvényes jussunknak erejével és authoritásával, mely mind isteni, mind emberi törvények szerint reánk szállott és származott – senki arra bennünket nem kényszerítvén, sem abban ellent nem tartván, hanem teljes jókedvünkből és szabad akaratunkból hazánkban interregnumot lenni vallunk, tudniillik országunkat király nélkül lenni jelentjük és hirdetjük ... ”
A trónfosztásnak elsősorban külpolitikai okai voltak . A szabadságharc nem magányos küzdelemként zajlott, hanem az egyik frontját alkotta a spanyol örökösödési háborúnak, melyben a francia – bajor szövetség állt szemben a brit – holland – Habsburg szövetséggel. A bajorok és a franciák természetes szövetségeseinknek számítottak, uralkodóik, Miksa Emánuel bajor választófejedelem és XIV. Lajos francia király azonban nem ismerhették el hivatalos szövetségesnek Rákóczit, hisz ő a határokon túlról nézve egy koronás királya ellen lázadó főúrnak számított.
A Napkirály a háború mellett ekkor éppen egy parasztlázadással, a camisard-ok, hosszúingűek felkelésével, nyilván nem akarta egy külföldi forradalmár elismerésével saját lázongó alattvalóit bátorítani.
A trónfosztás elhárította a magyar-francia szövetség elől a legfőbb elvi akadályt, a Habsburg-házzal való béke esélyeit viszont már nem rontotta, mert már 1706-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a Habsburg-házzal nem lehet elfogadható feltételekkel békét kötni.
II. Rákóczi Ferenc tökéletesen tisztában volt azzal, hogy ha szakít a Habsburgokkal, egy másik dinasztiával, egy másik európai hatalommal kell valamiféle unióra lépnie. Ezért vetette el azt is, hogy magyar királlyá válasszák - ahogyan azt hívei és XIV. Lajos is tanácsolták neki - ugyanis felmérte, hogy a magára maradt Magyarország nem képes megőrizni önállóságát. Megindult hát a királykeresés. Rákóczi előbb a bajor választófejedelmet, majd a porosz trónörököst, illetve a szász választófejedelmet hívta meg a trónra, ám mindegyikük visszautasította a megtiszteltetést (a szabadságharc vége felé még Alexszej cárevics, I. Péter cár fia is szóba került). Rákóczinak volt áttekintése a nemzetközi helyzetről, mindig is szenvedélyesen foglalkozott a diplomáciával, tervei önmagukban logikusak voltak, csak a megvalósításukhoz szükséges katonai erő hiányzott.
Jogalkotás
Az országgyűlés munkájában nagy jelentőségű volt a Regulamentum Universale, az egész kuruc hadseregre érvényes szolgálati szabályzat és törvénykönyv becikkelyezése. A Regulamentum Universale szövege kétnyelvű, latin eredetijét és magyar fordítását hasábosan szedték egymás mellé. A bibliai és történelmi példákat felsoroló bevezetés a fegyelem és a reguláris hadviselés fontosságát fejtegeti. Mert csak ez teszi a magyarnak ’vele született vitézlő, vérmes indulatát’ képessé arra, hogy a németet legyőzze, mint ahogy minden eddigi magyar vereségnek a fegyelem és a regularitás hiánya volt az oka.
A Regulamentum Universale, mint szervezési szabályzat, hét részre tagozódott. Közölt létszám- és fizetése táblázatokat, megszabva a különböző reguláris és mezei hadak, a műszakiak, a tüzérek, a tisztek és a legénység rang szerinti javadalmazását. Foglalkozott a hadak fizetésének technikai lebonyolításával, szabályozta katonák adómentességét, a lakosság hadicélokat szolgáló természetbeni terheit. Rendelkezett az évente kétszer - májusban és novemberben, azaz hadba vonuláskor és a téli szállásra vonulás előtt - megtartandó mustrákról, intézkedett a katonák fegyverrel, lóval és egyenruhával való ellátásáról, a hadak téli elszállásolásáról. Intézkedett a hadseregen belüli pénzkezelésről, az ország katonai közigazgatási beosztásáról és a hadtápszolgálatról. A hetedik fejezet határozta meg a haditörvénykezés fórumait és szolgálati útját, a kerületi hadbíróságoktól föl, egészen a vezérlő fejedelemig. Ehhez a fejezethez kapcsolódott az Edictum Universale, amely szabályozta a cégéres bűntettek büntetését, a vitézlő rend tagjainak helyes magatartását, a strázsálás szabályait, a fegyverek gondozásával kapcsolatos előírásokat, a haditörvényszéki eljárást - és így tovább. Hogy a Regulamentum Universale rendelkezései milyen mértékben valósultak meg, nem tudjuk. Minthogy szövege a megelőző szabályozások egységesítése és továbbfejlesztése útján készült, tehát szerves fejlődés terméke, valószínű, hogy érvényre juttatásának csak külső akadályai voltak: ami nem valósult meg, az a szabadságharc hanyatlása miatt maradt el.
További határozataikkal megerősítették Magyarország és Erdély szövetségét. Kétmillió forint adót vetettek ki az országra, melynek fizetéséhez a nemességnek is hozzá kellett járulnia. A rézpénz forgalmát devalvált értéken erősítették meg. Törvényerőre emelték a hadi szabályzatot. Elrendelték a hadirokkantak, illetve a hadiözvegyek és -árvák támogatását a kincstári birtokok jövedelméből. Bercsényi Miklós főgenerálist fejedelmi helytartóvá választották. A szabadságharc idejére a királyi felső bíróságok helyett ítélőtáblát állítottak fel. A hajdúkiváltságot nyert Gönc mezőváros földesurai állami kárpótlásban részesültek.
Az ónodi országgyűlés végzései
(1707)
ARTICULUSOK,
Mellyek a’ Magyar-Országi Hazájok Szabadságáért öszveszövetkezett Státusok és Rendek, e’ folyó 1707. esztendőbeli Pünköst havának 16. napjára haladott, és az Onod táján lévő mezőben tartott Közönséges Gyűlésében concludáltattak, és végezettek.
ELŐL-JÁRÓ BESZÉD,
Mellyben ezen Gyűlésnek terminusa, és hirdetésének okai jelentetnek.
MI ISTEN Kegyelméből FEJEDELEM RAKOCZI FERENCZ, a’ szabadságért öszve-szövetkezett Magyar-Országi Statusoknak és Rendeknek Vezérlő Fejedelme, és Hazánk szabadságáért öszve-szövetkezett egész Magyar-Országi minden Statusok és Rendek: Adgyuk tudtára mindeneknek, a’ kiknek illik: Hogy midőn Mi a’ fellyebb-való esztendőkben az Austriai Háznak elviselhetetlen jármával szorongattatunk vólna, édes Nemzetünk régi ditsőséges, és szabadságához-való szeretetünktől viseltetvén, annak óltalmára fegyvert fogván, kedvünket, szivünket, a’ Szétsényi közönséges Országos Gyűlésünkben, erős Szövetségünknek szoros kötésével öszvetsatolván, egyedül a’ vala szándékunknak minden tzéllya, hogy mind kedves maradékinknak állandó boldogságunkra erős fundamentumot vethessünk. Kihez-képest a’ Békeségnek Tractáját, mindnyájunk egyező akarattyából megpróbálnunk kivánván, és a mediátorok sok biztatásához képest jó folyamattyát, ’s véghez mehetését- is reménlvén, arról-való tiszta igaz indúlattal tett tractabéli munkálkodásunk után, Vezérlő Fejedelmi authoritásunkből, e’ folyó 1707 esztendőbéli Pünköst havának első napjára, az Onod táján lévő mezőben hirdettetett, de az után bizonyos okokból azon hólnapnak 16-dik napjára elhalasztott közönséges gyűlésünkre. Hazánk köz javának munkálkodására nézve öszvegyülekezvén, eléggé láttuk’s tapasztaltuk, melly távol lőtt légyen azon békesség tractájában az Austriai Háznak, a’ megegyezéshez való igaz igyekezeti, a’ ki-is külömbkülömb-féle tsalárd mesterségeivel hálóba keríteni, és némiműképen véle született tyrannusi kegyetlen uralkodásravaló vágyódásával, maga elébbeni kemény ’s gyalázatos szolgálatjának igája, és annak nyomoruságos sorsa alá hajtani igyekezett bennünket, az ellen-való magunk, édes magzatunk, ’s javaink óltalmazására mindnyájan fel-kiáltván, újabb meg-egyezett kedvel, és szível közönségesen végeztük e’ következendő articulusokat.
A’ Szövetségnek meg-tartásáról, ellene vétőknek pedig büntetéséről, ’s példájáról
Első articulus. Az egyesség lelkének (melly az országoknak, ’s birodalmoknak egyedül-való meg-tartója) az emberek elméjében való munkálkodását, más sok rendbéli országok, ’s tartományok példájából-is tapasztalván, minden gonosz ellen leg-tulajdonabb orvosságnak lenni, mindeneknek ellen tartása nélkül elvégeztetett, hogy a’ Mi öszve-szövetkeztetett Szövetségünknek kötele tovább-is felbomolhatatlanúl maradgyon, és megtartassék. A’ minthogy az előtteni keserves nyomorúságink, ’s régi eleink szomorú példájiból bőségesen eszünkbe vévén, hogy az austriaiak erőszakos kegyetlensége, semmi által nem nevekedett inkább, mint Országunk lakosinak, ’s Rendeinknek szivekben plántáltt, ’s hintett egyenetlenségek ’s viszsza-vonások magvai által, a’ mint azt a’ jelen-való példa is előnkbe adgya, hogy mi haszna lőn ama’ tettetes békesség tractáinak, melylyek az austriaiak tsalárd igéreti árnyékán való kapdosásával, szövetségünknek némelly hitetlen, s mételyes tagjai ingerléséből, Turótz vármegyét annyira vitték, hogy ő a’ maga közönséges gyüléséből egynéhány vármegyékre esz-vesztő leveleket irván, azok által szakadásokat, ’s viszsza vonásoka nem tsak szerzeni igyekezett, hanem ezen Gyűlésre küldött némelly tagjai által, midőn a’ Gyülekezetben közönségesen benn ülnénk, azon pártos írásokban-való hamisságit óltalmazni, ’s tökélletlen párt-fogásokkal támogatni nem irtózott. Mindenekokáért Hazánkhoz-való igaz buzgóságtól viseltetvén, azon Turótzi párt-ütő előnkben állott deputatusok halálos esetit, tudniilik azok közzül egyikének, úgymint Rakovszki Menyhártnak azon vármegye tábla assessorának vitézink fegyvere által, Hazánkhoz-való igaz bugó indúlatiból ’s gerjedezésiből, mindjárt a’ Gyűlésben köztünk történt halálát, nem tsak méltónak és helyesnek ítéltük, ’s appróbáltuk, hanem következendő napokon a’ társát-is Okolitsáni Kristófot, ugyan azon vármegye vicé-ispánnyát, hóhér keze által, feje vételével érdeme szerint mebüntettettük; annak felette azt-is elvégeztük, valakik ezután-is, ezen Mi Szövetségünk avagy Confoederationk ártalmára járván, azon vétekben tapasztaltatnának, hasonló buzgósággal, mint hitetlenek és árúlók, Hazánk szabadságáért fel-fogott fegyverünk éli által, minden idő múlás nélkül nyomban’s hevenyében büntettessenek, semmi ellenvető okok és kifogások az ellen nem használhatván:Melly vármegyének zászlóját-is eltépettük, és a’ petsétyét-is elvétetvén, a’ dolognak tovább-való kinyomozásáig, ’s törvényes eligazításáig félre tétetni rendeltük. És hogy azon vármegyének, azon pártosságban tapasztalandó több tagjai-is, nem külömben ha más Confoederátusink-is akár hol lakozók legyenek, ekkoráig afféle pártütésekben, és támadás indításban avatkozottaknak lenni, vagy affélékben fejeket törni, ’s léledzeni, a’Gyűlés után-is jövendőben kitanúltathatnának, a’Confoederationak köz java azt kivánván, minden halogatás nélkül, a’ ki sokszor veszedelmes szokott lenni, mind azokat árestomba vétetni, ’s a’ fogságból annak az ő szokott rendi szerét a’ Felséges Vezérlő FEJEDELEM, és SENATUS ítélő széke eleibe, hogy ottan a’ dolog valóságának ki-nyilatkozása után, érdemek szerént büntettessenek, citáltatni elvégeztük.
1. Turóc vármegyét a konföderáció megsértésével vádolja, ezért zászlaját eltépeti és a pecsétjét – a megye elleni vizsgálat végéig – bevonatja. Intő példaként említi Rakovszki Menyhért és Okolicsányi Kristóf halálát, melyeket helyesnek és bűnükhöz méltónak talál.
Josephus királyságának lemondása, az interregnumnak, vagy király nem létének bé következett ideje, és az Austriai Ház akár mimódon praetendáltt mindennémü jussának el-törlése
Második articulus. Minekokáért az Austriai Háznak olly tsalárd alattomban-való, alánk áskálásával, veszedelmünk munkálódása, és álnokúl velünk bánása, ’s nem egyébre (hanem hogy maga kegyetlen uralkodása, és utálatos igája, ’s erőszakos hatalma alá hajthasson bennünket) tzélozása, avagy tsak onnan-is bővségesen ki-tetszik, hogy ő királyi hatalmával, ’s authoritasával gonoszúl élvén, ’s nem lévén maga kötelessségére ( melly Hazánk irott törvényeiben, és a’ hittel meg erősített diplomákban bőven le-van ábrázolva:) semmi tekintete, külömb-külömb-féle színek alatt nyilván való erőszak-tételre, vér-ontásra, és ezen Magyar Nemzetnek fel-tett el-törlésére ki-fakadott, úgy hogy már többé nem a’ királyi igazgatói, és óltalamzói hivatalban foglalatoskodott, hanem az Ország lakos Rendeinek, és azoknak szabadságinak nyilván-való ellenségévé változtatta magát, annyira, hogy sok rendbéli mély alázatossággal nem külömben, mint Isteni Felségnek, mind az előbbeni Austriai Királyoknak, ’s mind az első Leopoldusnak nyújtott esedező supplicatiokra is a’ panaszoknak, és gravameneknek, soha semmi orvoslását e’ Haza nem nyerhette, sőt hova tovább naponként nagyobb-nagyobb gonoszban merült állapattya. Méltán fordíttyuk tehát azon nehéz iga, és kegyetlen tyrannusi uralkodásra nézve szemeinket mind azokra a’ gonoszokra, és szabadságink ki-forgatására, mellyeket kegyetlen tyrannusi országlásának kezdetitől, ’s derekasabban pedig a’ Mi időnkbéli emlekezetünktől fogva, mindenféle színek alatt elkövetett, és elkövetni ugyan szokásba vett vala, mellyeket másként is már ennekelőtte ki-botsátott, s’ nyilván-valóvá tett közönséges írásinkkal a’ Kereftyén Világ ítéleti alá botsátottunk. És noha azon sok gonoszságoknak temérdek vóltától indíttatván, avagy tsak igazságos fegyverkezésünknek fel-fogásával is, és kegyetlen tyrannusi uralkodása ellen-való Szövetség kötésünkkel, ’s az által tett Vezérlő 
Fejedelmi Guberniumunknak meg-erősítésével hozzája-való kivántt engedelmességünknek, nem jól folytatott királyi országlásának, azonnal ellene mondottunk, és magunkat az alól fel-szabadúlttaknak lenni ki-jelentettük; mindazáltal tovább-is éles, és meg-értt elmével visgálván, és meg gondolván a’ mostani országló Első Joseph Császárnak, a’ Magyar Coronához képzett jussát és álnokúl koholt praetensioját, vagy ahoz jutásra-való kivánságát, kit a’ Posoni Ország Gyűlésében, az Ország Statusi és Rendei által, magának örökös jussal adatottnak lenni állat. Minthogy azon Ország Gyűlésbeli decretumnak rendi így szól:MI Leopoldus, ’s a’t. Midőn elménknek több szorgalmatossági között eleinktől reánk szállott Magyar Országunknak hajdani bóldog állapattyának helyre hozásában fáradoznánk, ezen hasznos orvoslás-is juta eszünkbe, hogy e’ folyó 1687. esztendőbéli Szent Lukáts napjára szabad királyi Poson városában, az Statusoknak és Rendeknek közönséges Ország Gyűlését hirdetvén, a’ holott magunk-is jelen lévén, felséges értz hertzeg Joseph első-Szülött fiunkat, nékiek jövendő királyokká, ’s urokká koronáztatnók, ’s a’t. A’honnat nyilván kitetszik, fenn-lévén épen akkoriban valóságosan az eperjesi mészárlásnak vér-ontó theatruma- annak rettentős, ’s kegyetlen hóhérlásiból, mellyekre magunk-is jól emlékezünk, bizonyosan tudgyuk, ’s ki-tanúltuk az Országnak abban az időben nagy szorongatásában, ’s inségben lévő fő-fő Rendei életeknek, ’s jószágaiknak veszedelemben forgásával, minden előre lenni szokott választás nélkül. Josephnek a’ Királyi székbe erőszakos, és tyrannusi kegyetlenséggel-való bé-tolyását fenn-tartott ál-okokkal lett hiti letételének semmirevalóságát, erőszakos voxolásoknak törvénytelenségét. Annakfelette tyrannusságának tovább-is folytatását,
Mellyel annyi sok álnok tracták által is, nem hogy az Országot előbbeni szabadságában helyre állítani igyekezett vólna, sőt inkább attya gonosz tselekedetinek helyben hagyásával, maga-is hasonló tyrannusi kegyetlenséget üzvén, az Ország raboltatásától, pusztíttatásától, ’s rajta-való fenekedésétől, mellyek mind kegyetlenséget űzvén, a gyalázatos és tyrannusi szolgálat alá-való hajtásunkra tzéloztatnak, vérontó fegyverének dühösködése által eddig is meg-nem szánt. Mivel pedig ezen Mi Országunknak még a’ leg-első Fundatora-is a’ Szent István király első decretumának 4. részében, maga fiának, a’ Szent Imre hertzegnek, és következendőképen, minden Magyar Királyoknak ki-adott parantsolatiban-való sententiáját, e’ következendő szókkal jelentette ki:Ezekből pedig, tudnia illik a’ fejedelmekből, ország baroiból, hadi fő rendekből, ’s nemesekből, senkit szolgálatra ne kénszerits, vagy szolgának ne nevezz, ’s a’t. Ha szelid erköltsü leszesz, királynak mondatol, és a’ király fiának, és szerettetni fogsz minden vitézlő rendektől; Ha pedig haragos, kevély, irigy, és békételen leszesz, és a’ grófokon, ’s fejedelmeken nyakaskodó, kétség kívül a’ vitézlő rendnek erőssége, a’ királyi méltóságnak meg tompulására, ’s csökönésére válik, és idegeneknek adgyák a’ te országodat. Melly sententiát a’ meg-hólt Leopold Császár-is, az Ország több Uri Rendeinek és Statusinak nyakokra ülésével, és e’ szabad Nemzetnek gyalázatos szolgálat, és jobbágyi sors alá-való hajtásával, mint iga alá hajtattakon való bánásával, és minden tövényeinek, ’s szabadságinak kiforgatásával, magára háritotta, Jospehus-is nem királyi guberniumbéli, hanem valósággal tyrannusi successiót, minthogy nem választatott, hanem az attyától erőszakosan elé-taszittatott, követhet méltán magának. Minekokáért ezen Mi mindnyájunk közönséges akarattyával végezett, ’s megerősíttetett articulusunkkal,
Magunkat említett Első Jospeh Császár, és ő általa az egész Austriai Ház, rajtunk követett királyi engedelmességétől s tiszteletitől, és minden magának tulajdoníttatni kivántt jussától a’Magyar Coronánkhoz, Országunkhoz, annak igazgatásához, most vagy jövendőben, akar mimódon-való ragaszkodásától fel-szabadúltaknak, és meg menekedetteknek lenni végezvén, nyilván mondván, ’s declaralván mind azoknak abrenunciálunk és ellene mondunk, és ekképen régi ditső szabadságunkak, ’s leg-felső törvényes jussunknak erejével, és authoritásával, melly mind isteni, ’s mind emberi tövénynek szerént, reánk szállott, és származott, senki arra bennünket nem kénszerítvén, sem abban ellen nem tartván, hanem tellyes jó kedvünkből, és szabad akaratunkból, Hazánkban interregnumot lenni vallunk, tudniillik: Országunkat király nélkül lenni jelentyük, és hirdettyük. Declarállyuk azon kívül, és kiadgyuk, hogy mind azokat, a’Hazánk fiait, publicus, és nyilván-való ellenséginknek fogjuk tartani, valakik ezen articulusoknak datumjától, avagy ki-adásától fogva két hónapok el-folyása alatt Confoederationkban, vagy Szövetségünkben bé-állani nem akarván, a’ meg-irtt Austriai Háznak hűségében, engedelmességében akar mimódon, és akarhol meg-állapodnak, és Országunknak törvényesen tartozó egyességére, ’s hűségére vissza nem térnek, úgy hogy a’ meg mondott idő eltelvén, azoknak minden javai, s jószági, azonnal mindgyárt közben-vetés nélkül, ezen articulusunk erejével az Ország Fiscusára szállyanak örökösön, úgy azoknak tisztségek, méltóságok, szabadságok félben-szakadttaknak, és semmire-valóknak tartassanak. A’ szerént az Egyházi Rendek-is mindnyájan, valakik ezen végezésünknek eleget tenni nem akarnának, jószágoknak, avagy beneficiumoknak birására érdemetleneknek, ’s nem méltóknak tartassanak, és minden politicai activitas, vagy külső világi társaságbéli jóknak vélek közlése, ’s affélékben-való avatkozások nélkül el-legyenek.
2. Az Ausztria (Habsburg) Házat a Magyar Nemzet elleni áskálódással, kegyetlen uralkodással vádolja, ezért az ellenük folytatott fegyverkezést igazságosnak ítéli. Szent István király Imre herceghez írt dekrétumára hivatkozik és felszabadítja a Magyar Nemzetet az Ausztria Ház felé mindennemű engedelmességtől, tisztelettől, adóktól és interregnumot hirdet. Egyben kinyilvánítja, hogy aki ezt nem fogadja el 2 hónapon belül, az a viselt tisztségeit elveszíti és minden java az ország kincstárára száll.
A’ felséges ERDÉLYI FEJEDELEMMEL, és oda-való Statusokkal, és Rendekkel lött Szövetség, és öszve-kötelezés meg-erősíttetik, és ratificaltatik
Harmadik articulus. Mivelhogy Mi a’ Szétsényi közönséges Gyülekezetünkből, a’ felséges Erdélyi Fejedelemhez, és azon Országbéli öszve-szövetkezett Stausokhoz, ’s Rendekhez köz akarattal rendeltt követségünk által, azon felséges Erdélyi Fejedelmet, és az oda-való Confoederáltt Statusokat és Rendeket, a’ Mi Szövetségünkben, és öszve-kötelezettségünkben, avagy Colligationkba-való lépésre, ’s velünk egyet-értésre invitálván, az aránt velünk, nem tsak öszve-szövetkezést kötöttenek, és legközelebb Erdélyben Maros-Vásárhelyben tartatott közönséges Gyülekezetekben, azon nagy-jóra tzélozó hasznos Szövetség kötést, egy különös, ’s nevezetes articulussok által meg-erősitették, hanem annakfelette e’ mostani közönséges Gyülésünkre, derék követségeket is küldvén, az által azon Szövetség kötésnek, erős, és valóságos megmaradandóságát meg-újították, és hogy Mi-is azt, arról való specialis articulusunk tsinálásával meg-erősítenők, bennünket illendőképen meg-találtatnak, és requiráltanak. Ahozképest Mi-is, igaz, szíves, és meg-másolhatatlan Szövetségünknek, és Colligationknak vagy öszve lőtt köttetésünknek meg-mútatására nézve, azon Szövetségbéli kötést, avagy Confoederatiot, annak minden puncutumiban, tzikkelyeiben, és articulusaiban, úgy valamint a’ Vezérlő Fejedelmünk ő Felsége, és a Senatus által tsináltt instrumentumban fel-tétetett, s foglaltatott, ezen articulusunk által meg erősittyük, confirmállyuk, és ratificállyuk, és hogy állandó, ’s meg-maradandó légyen, el-végeztük.
3. Megerősíti az erdélyi fejedelemmel és a fejedelem rendjeivel való szövetséget. Ezt a Vezérlő Fejedelem és a Szenátus kölcsönösen elfogadja, s betartásáról külön biztosít.
A’ felséges VEZÉRLŐ FEJEDELEM és az SENATUS hatalma, és authoritása meg-erősíttetik, a’ király választás pedig fenn-hagyattatik
Negyedik articulus. Hogy pedig ezen interregnumnak, avagy király nem létének ideje alatt, a’ közönséges jóra-való dolgoknak ki-szolgáltatásában valami fogyatkozás ne légyen, minthogy másként-is mind azon hivatalok, tisztségek, és méltóságok, a’ kik által ezen Ország dolgai igazgattatni szoktak, e’ Confoederatio, avagy Szövetség erejével egészen, és öszveséggel, az Ország Statusi, és Rendei hatalma, és igazgatása alá jutottanak, azonban még a’ Szétsényi köz Gyülekezetben közönséges authoritassal, ’s akarattal az illyetén igazgatásnak folytatása, ’s authoritása, a’ Felséges Fejedelemre, és Senatusra bizattatott; Annakokáért tovább-is ezen Országnak igazgatása, kormányozása, a’ felséges Fejedelemnek és a’ Senatusnak adattatván, megerősíttetik, és ratificáltatik. A’ király választás pedig most, hogy függőben hagyattassék, egyező akarattal el-végeztetett.
4. Az ország igazgatását a Vezérlő Fejdelemre és a Szenátusra bízza és ennek folytonosságát megerősíti (hivatkozva a korábbi szécsényi országgyűlés végzésére). A királyválasztást – egyöntetű döntéssel – függőben hagyta.
A’ locumtenensnek választásáról, és annak authoritásáról
Ötödik articulus. Minthogy a’ felséges Fejedelemnek, mind Erdélyi Fejedelemségére, mind más sok országos gondgyaira nézve, az időnek mivoltáhozképest néha azon maga Fejedelemségében Erdélybe kelletvén bémenni, és tőlünk távozásának lenni: Hogy az alatt-is az ő Felsége jelen nem léte, és oda késése idejében a’ Közönséges jónak, hadi, törvényes, és oeconomicalias állapatoknak(kik a’ mint fellyebb jelentetett, a’ felséges Fejedelem, és Senatus authoritasa, igazgatása, és hatalma alá tartozandók,) folytatásában és elő mozdításában valami fogyatkozás, és hátra-maradás a’ mostani interregnum idejére nézve-is ne légyen, méltóságos Gróf Bertsenyi Miklós Úr, Ország Fő Generalissa, és Első Senator, e’ Hazához ditséretesen mútatott érdemes vóltáért, Országunk mostani fenn-forgó szüksége- is azt hozván magával, locumtenensnek declaráltatik, tétetik, kinek-is hatalom, és facultas adatik, hogy felséges Vezérlő Fejedelmünk jelen nem létében, valamennyiszer a’ szükség kivánnya, azon hatalommal, és authoritassal(hirt tevén a’mennyire lehetséges lészen, arról ő Fejedelemségének is) a’ Senatussal együtt minden politikai hadi, törvényes, és oeconomaiai dolgokat, azoknak mivóltáhozképest folytathasson, annak ahoz kivántató közönséges tetszését illetnék, és minden tövények szolgáltatásaiban-is praesideálhasson.
5. Gróf. Bercsényi Miklóst fejedelmi helytartónak választja a hazának tett érdemeire hivatkozva. Jogot ad arra, hogy a Fejedelem távollétében politikai, hadi, gazdasági és törvényi ügyekben a Szenátussal együtt dönthessen.
A’ mostani hadi szükségre költségbéli segítség rendeltetik
Hatodik articulus. Meg-irtt módon, illyetén állapatokra lévén Oszágunknak jutása, e’ mostani hadakozásunknak tovább-való folytatásához, régi szabadságink helyre hozása kedvéért , feles költség kivántatván, annakokáért az Országnak proventusin, és a’ Vitézlő Rendnek nyári, ’s téli élődésén, avagy alimentatioján kívül, mindnyájan egyen-egyen, senkit ki nem vévén, két millio pénzbéli segítség adást rendeltünk közöttünk. Országunkban ki-szedetni; Addig-is pedig a’ mindennapi nagy szükség úgy kivánván, annak némelly rérszét már-is a’ vármegyékre fel-osztván, és azt, hova hamarább ki-szedetvén, az Ország kints-tartó helyeire bé-szolgáltatni el végeztük, senkit abból ki-nem hagyván, úgy hogy jövendőben minden vármegyének az ő tehetsége, ’s proportioja szerént, igazodgyék-el közöttök ezen első fel-vetés, és a’ hátra lévő summából ki-tudódgyék. És mivel sok okokból, ’s tekintetekből alkalmas vármegyék a’ porták által ekkoráig nagy rövidséget szenyvedni tapasztaltatnak, úgy hogy a’ mostani porták elégséges reguláúl nem vétetődhetnek, tetszett mindnyájunknak közönségesen, hogy az egész Ország, dicák, vagy rovás számba vétettessék bizonyos dicatorok által, és azok szerént légyen mindgyárt a’ dicák conscriptiojakor mind a’ meg irtt első résznek, ’s mind a’ több következendő summának haladék nélkül hamarább való ki-szedése, és bé-szolgáltatása, Országunk kints-tartó helyeire, és minden vármegyére esendő summa pénz, rovásainak számáhozképest osztattassék reája. Melly rovásoknak tsinálások módgya aránt, minthogy már mindnyájan egyező értelemmel meg nyugtattuk elménket, azon mód a’ dicatoroknak elégséges instructioval együtt, ugyan ezen mostani Gyűlésünkből ki-adattatik:Mellyben-is ha igazán el-nem járnának, hanem az igazság ellen valakikhez kedvezéssel lennének, az ollyak hiti-szegetteknek tartván, érdemek szerént bűnhődgyenek, a’kik pedig restül, tunyán járnának-el a’ dologban, és az insgtructiojokban fel tett idő alatt véghez nem vinnék a’ conscriptiot, vagy rovás tsinálást, azok kétszáz forint birsággal büntetődgyenek, ha hogy magokat elégséges, és törvényes helyes okokkal meg nem menthetik.
6. A harcok további folytatásához kétmillió forint adót vet ki, melyből a nemesség is részt vállal. A pontos és arányos adószedés érdekében adóösszeírókat jelölnek ki, kiket pénzbüntetéssel sújtanak, ha valamilyen oknál fogva nem végzik el rendesen a feladatukat.
A’ réz pénznek alább szállításáról
Hetedik articulus. Noha pedig a’ réz pénznek folyása a’ köz jónak előmodzdítására, az Országnak nagy hasznával gondoltatott vala-ki, mindazáltal már, meg bővülése lévén, abból következhető rendeletlenségek, vagy confusiók el-távoztatására, a’ tíz polturások négy polturára, a’ húsz polturások nyóltz polturára szállíttatnak; az egyes poltura pedig az ő szokott rendes folyásában maradgyon:Melly réz pénznek tovább-való veretése, már ezentúl tellyességgel meg-szünvén, abban hagyattatik, a’ kinek pedig folyása lészen, úgymint a’ meg irtt le-szállított pénznek, annak száma két millióra és kétszáz ezer forintokra határoztatik, mely kétszáz ezer forint a’ Dunán túl-való földre rendeltetik, hogy ottan is lehessen circulatioja az ollyatén pénznek, úgy hogy azon meg-irtt summa pénz, mellynek benn kell maradni az Országban, hogy közönséges folyása lehessen, bizonyos bélyeggel szabadott idő alatt meg-jegyeztessék, a’ többi pedig idővel az Ország kints tartó helyeire bé-szedettetvén, viszont el-olvasztassék. Ama’ bélyegzett pénz pediglen, az Országban jó folyó pénznek tartassék, és nem tsak élésbéli, ’s egyéb portékáknak adásában, vételében, de még zálogos jószágoknak ki-váltásában, úgy az adósságok ki-fizetésében-is el-vétettessék, közönséges akarattal el-végeztetett.
7. A rézpénz értékét 60 %-kal leszállítja. Az így túl alacsonnyá lett címletű rézpénzt kivonja a forgalomból. Elrendeli viszont, hogy a használatban maradt nagyobb címleteket zálogváltásban, adósságfizetésben el kell fogadni.
A’ réz pénz folyása meg-tartásának módgya le-irattatik
Nyoltzadik ariculus. Jóllehet pediglen a’ pénzbéli segítség fel-vetésének ki-szedése, ’s fizetése által reménlhető, hogy a’ réz pénznek betsi magában-is helyre áll, mindazáltal a’ jobb rend tartásnak kedvéért, minden vármegyék, magok közzül a’ végre két hites tagot rendellyenek, kik azon réz pénznek folyására, ’s circulatiojára vigyázzanak, ’s annak inspectori legyenek és azoknak viszont minden királyi, és mező városokban, ’s falukban hasonló hites vigyázó embereik legyenek, úgy hogy ha valakik az el adandó élésbéli jókat, vagy más áru portékákat, réz pénzért eladni nem akarnák, és annak el-vételében gántsot találnának, azonnal el-veszesse árúját, kit a’ vévőnek kell kezéhez adni, a’ mennyi árát pedig a’ vévő meg igérte vólt, annak fele légyen az inspectoré, a’ másik fele maradgyon a vévőnél, avagy bé-jelentőnél.
8. A forgalomban maradt rézpénz körforgásának vigyázására felügyeletet állít fel vármegyénként 2 taggal. Áruelkobzással büntethetik azokat, akik nem akarnak a rézpénzért kereskedni.
A’ zálagos jószágoknak a’ réz pénzen léendő ki-váltásáról
Kilentzedik articulus. Hogy pedig nagyobb erőben, ’s betsben lehessen a réz pénznek folyása, és hogy mind a’ Vitézlő Rend, maga meg-kevesített sóldgyában, ha azon pénznek betsi nem lenne, meg-ne tsalódgyék, Mi-is mindnyájan azon jó-végben, a’ mellyel bé-vétetett a’ réz pénz, fogyatkozást ne szenyvedgyünk, meg-egyeztünk azon, és el-végeztük, hogy a’ réz pénzzel mind jószágot válthassanak azok, a’ kiket az ollyan jószág illet, mind pedig adósságokat lehessen ki-fizetni vele, de a’ jószág váltástsupán tsak bélyegzett, és polturás pénzzel légyen. Ha kik pedig el-venni, és a zálagot kezekből ki botsátani nem akarnák, azok ellen az 1647. eszgtendőnek 125. articulusa, 1652. esztendőnek 52. articulusa szerént lehessen procedálni, és azokban le irtt büntetésekben essenek. Mindazonáltal a’ contractualis levelekben fel-tett conditiok mellyek a’ zálagos jószágról, és adósságokról költenek, mind a’ pénznek minéműsége, és száma iránt, mind pedig egyéb tzikkelyekben, mellyek itt-is magok erejében hagyattatnak, egészen meg-tartassanak. Ha pedig törvényesen valamelly felek meg nyernék magok perit, azokat illető zálagos, vagy adósságról-való kötés leveleknek-is viszsza adása, Országunk törvényében le-irtt büntetés alatt, hogy meg-légyen, el-végeztetett.
9. A rézpénzt el kell fogadni jószágváltásban, adósságfizetésben is. Ha valaki ezt nem teszi, akkor az 1647-es és az 1652-es törvények szerint kell eljárni ügyében.
A’ Hadi Regulamentum tsinálásáról
Tizedik articulus. Felette szükségesnek lenni tapasztallyuk, hogy a’ vármegyék panaszaiknak, gravaminaiknak orvoslására nézve, a’Vitézlő Rend élődése felől bizonyos rend tartás szabattassék, melly a’ vármegyéknek-is magok alkalmaztathatására nézve azon állapatokban, tudtokra légyen, melly minden dolgoknak orvoslását a’ Hadi Regulamentum, és annak meg tartása hozza magával; ki hogy annak módgya szerént az egész Statusok tellyesebb tanátsával, és mind a’ két félnek képes vóltával, ’s hasznával vétethessék rendben, Felséges Vezérlő Fejedelmünk és Senatus mellé, a vármegyék, és városok részéről bizonyos deputatusok rendeltetnek:Melly Regulamentumhoz osztán, mind a’Vitézlő Rend, mind pedig a’ vármegyék lakosai, tartozzanak magokat alkalmaztatni. Azonban Hazánk szeretetitől, és a’ köz jó elő-mozdításához-való buzgóságunktól viseltetvén, hogy hadaink, ’s Vitézlő Rendeink által való óltalmunkban valami fogyatkozás ne essék, a’ mennyiben ezután fegyver, vagy más állapatok által, hadainknak száma kevesedne, mind annyiszor, valamennyiszer a’ szükség kivánni fogja, annak a’ Regulamentumban bővebben declaralandó mód szerént való ki töltésére, magunk jó indúlattyából resolváltuk magunkat.
10. Törvényerőre emeli a hadi törvénykönyvet, mely mind a vármegyékre, mind a vitézlő rendekre alkalmazandó.
A’ sebek miatt meg-romlott, igye-fogyott, és a’ hadakozásra alkalmatlanná tétetett Vitézlő Rendnek, azok árváinak, és özvegyeinek táplálásokról-való gondviselés rendeltetik
Tizenegyedik articulus. Azt kivánván állapatunk köz java, a’ Vitézlő rendnek, és Hazánk szolgálattyában lévőknek vigasztalásokra nézve, hogy a’ hadakozásban meg sérülteknek, vagy más nyavalya által megromlott, igye-fogyottakká- és a’ szolgálatra elégtelenekké tétetett vitézeinknek, ’s árváinak segedelmekről, és tápláltatásokról tétettessék gondviselés, a’ ki által tengődhessenek, és előbbeni egésségekre térvén úgy mások-is a’ hadakozásra, és Országunk szolgálattyára lehessenek alkalmatosabbak, készebbek, és serényebbek. Az e’ napokban Országunk számára el-foglaltt, úgy ezentúl, akar a’ Confoederatio ellen vétkezteknek, vagy vétkezendőknek, akar más következendő történetekből jószágaikat el-vesztendő akar melly Hazánk lakosainak el-foglalandó, és confiscalandó javai találtatnának, azokat meg-jelentett, nyomorúságra, ’s gyámoltalanságra jutott, és Országunk szolgálattyára alkalmatlanná tétetett vitézeinkenek, ’s az ollyaténok özvegyeinek és árváinak táplálásokra, és tengetésekre fordíttatni rendeltük, és végeztük, fenn-hagyván azoknak, a’kik az ollyatén jószágokhoz igazán közököt avathatnák, helyes keresettyeknek igazságos jussát. És hogy az ollyan nyomorúságban esteknek, Felséges Vezérlő Fejedelmünk fundatioképen maradások alkalmatosságára bizonyos helységeket rendellyen, el-végeztük.
11. Rendelkezik arról, hogy a hadirokkantakat, ill. a hazáért elesettek családjait a konföderáció ellen vétkezők elkobzott birtokaiból kárpótolja.
Az igazságnak ki-szolgáltatásáról, és az Ország Törvényes Táblájának fel-állításáról
Tizenkettödik articulus. Nem múlatta-el az Országnak, ’s lakosinak erőtlenítését, ’s le-tapodását az Austriai Ház, az igazság rendes ki-szolgáltatásának akadályoztatásával-is, holott majd fél saeculumig (tudniillik, közel 50 Esztendeig) a’ Királyi Táblán közönségesen itéltetni szokott törvények folytatását, az Ország laskosinak, ’s Rendeinek meg-nem engede, és az által az Ország Rendeit sok perlekedésekben keverte, a’ Fiscusnak szabados gázolásra, ’s Ország lakosi fogyatására, szegényítésére útat nyitott, végtére a közelebb el múlt esztendőkben az Ország Rendei sok rendbéli könyörgésekre, azon törvényeknek folyását meg-engedte olly véggel, hogy a mellyek, akar mimódon-is a’ Fiscus ellen vólnának, azok elé ne vétettessenek. Hogy azért a’ mostani interregnumnak ideje alatt is, az igazságnak kiszolgáltatása, ki nélkül az Országok meg-nem állhatnak, a’ mennyire lehetséges, hátramaradást ne szenvedgyen, mostani állapatunkhozképest, a’ mennyiben a hadi operatiok meg-engedik, Hazánk irott törvényeinek sérelme nélkül, a’ törvény folyásának, ’s processusnak módgya, és rendi szabattatik, tudniillik, a’ fel állítandó Törvény-tévő Ország Táblájához az egész vármegyékből huszonnégy személyből álló assessorok neveztetnek, kik Novemberben, Decemberben, Januariusban Eperjesen, Februariusban, Martiusban, és Aprilisban Korponán resideállyanak mely assessorok e’ folyó esztendőbéli November első napjának, vagy Mindszent napjának előtte két héttel Eperjesre öszvegyülvén, magok közzül egy praesest és notariust válasszanak, és a’ törvény folyásnak szokott módgyát, s formáját rendben vévén, legottan az igazság ki-szolgáltatásához fogjanak, és minden occurrálando causákban’ mind az Ország lakosi, ’s mind a’ Vitézlő Rend részéről (hanemha valamelly hadi személyek perben fogattatván, és akkor strásán lévén, az Ország szolgálattya miatt nem compareálhatnának; és távol-létek miatt törvényt nem állhatnának, azokat annyiideig szükségképen függőben kellene hagyni) procedállyanak, és mind a’ felső ’s mind alsó Magyar Ország Részei terminusi alatt, minden causakat, az Országnak akar melly részeiről elékerülendőket, és azon Táblára tartozandókat, magok eleiben vegyék, és egyedül tsak ollyan causákban, a’hol dolognak valósága, ’s merituma úgy fogja kivánni, úgy mint divisiokban, oculate revisiokban, határ járásokban, vagy hasonlókban, kiknek in facie loci (kinn a’ jószágban) szükségképen kell véghez-menni, annak meg-látására, ’s meg-itélésére, egy assessort magok közzül ki-botsátván ad faciem loci, ki-is, appellatio interveniálván a’ dologban intra dominium retortállya, a’ Tábla eleiben. És efféle törvények folytatásiban az egész Tábla assessori jelen tartoznak lenni, (hanemha némellyeknek törvényes, helyes mentségek lehetne;) tehát az impeditusokon és ki-botsáttattakon kívül leg-alább tizenkét személyből kell állani az egész Táblának. A’ melly causákat pedig egyenesen maga a’ Tábla fog revideálni, ’s itélni, a’ certificatioriákat vagy idéző-leveleket maga a’praeses, a mellyek pedig in facie loci revideáltatnak, a’ ki-küldendő assessor subscribállyák, mellyek is mindenkor a keresetnekl le-irt mivóltával, úgymint exportioval, vagy actioval, együtt expediáltassanak, az illyetén certificatoriák pedig, akar a’ Tábla juratusa, akar más hiteles személyek által effélékben bé-vett szokás szerént, exhibeáltassanak, és adattassanak kézhez.
12. Az interregnum idejére a Hétszemélyes és a Királyi Tábla helyébe „törvénytévő táblát” szervez. Ennek 24 ülnökből kell állnia, s az elrendelt hónapokban Eperjesen és Korponán kell székelnie. Szabályozza a törvényhozás rendjét és működését.
A praesesnek, és az assessoroknak változtatásokról
Tizenharmadik articulus. Hogy pedig azon személyeknek azon birói hivatalban-való sokáig lételekkel valami abususok, és illetlenségekre való ki-fakadások ne következzenek, azoknak el-távoztatására, és hogy más érdemes személyeknek is Hazájokhoz valo szolgálattyokra, és a’ közönséges jónak ő általok léendő elé-mozdítására is lehessen alkalmatosságok, azon Törvénytévő Táblának meg-irtt birái, minden esztendőben, Mindszent napján változzanak, a’ ki hogy annak rendi szerént véghez-mehessen, a’ megjelentett vármegyék, Mindszent napja előtt leg-alább egy hónappal, más Tábla assessorokat nevezzenek, ’s válaszszanak magok közzül és azok mindnyájan két héttel Mindszent napja előtt Eperjesre menvén, felül irt mód szerént magok közzül praesest és notariust válaszszanak, és birói tisztekben el-járjanak, és így következendőképen minden esztendőkben a’ vármegyék, és assessorok, ezen módot, és rendet meg tartás, el-végeztük.
13. A visszaélések elkerülése miatt bírókat, jegyzőket, ülnököket évente kell választani a Táblába.
A’ Táblán itélendő causáknak minéműségéről
Tizennegyedik articulus. Minden octavatis causák, kiknek más birájok Országunk utólbi törvényei, ’s végezési által nevezve nintsenek, viszont azon causák, akiket illető levelek, olly szoros helyen lennének, hogy a mostani időben lehetetlen vólna hozzájok jutni, ezt elégségesen meg bizonyitván, úgy a’ megirtt Tábla assessorinak is causáik, míg azon tisztben léteknek ideje ki nem telik, ezen Ország Törvényes Táblája revisiojától, s itéletitől ki-vétetnek, és eximáltatnak. A’ Szétsényi hetedik articulusban le irtt causák pedig, mellyek ekkoráig, azon articulus erejével, a senatorialis deputatio által visgáltattak, ’s revideáltattak, és már tsak deliberatiotól függenek, azon deputatio által végeztessenek, és igazittassanak-el. A’ többi pedig mellyek azon hegtedik articulusban foglaltattanak, ha szintén octavalis processust illetnének-is, ezen újonnan fel-állítandó Táblához tartozzanak, és ott szakadgyon végek, úgy hogy mihelyt az Istans avagy Fel-peres Actor, azon jószágokat, mellyeket magának viszsza adatni azon okból kiván, hogy az ő elei birták, vagy maga-is birta; de a’ Fiscus el-foglalta, mindazáltal per immediatam successionem őtet illeti, elégségesen megbizonyitja ’s világositja, és azis kinyilatkozik, hogy az időtől fogva-is senkinek másnak, az ollyatén jószágokat maga jóakarattyából oda nem kötötte, tehát mind azon jókat, minden tovább való processus nélkül, a’ mostani possessorok kezéből ki-vévén, a’ meg-sérültt feleknek, és inmediatus successoraiknak viszsza adatni el-végeztük. Azontúl a’ melly causák a’ Királyi Táblán, a’ Breviumokon, Locumtenens, és Judex Curiaes székein, és Extraordinariákon szoktanak vala revideáltatni, nem külömben, a’ mellyekben már bé-vett törvényes szokásból az itélő mesterek szoktanak procedálni, ezen Táblán follyanak; de minden causáknak akar kívül in partibus, a’ mint fellyebb jelentetett, akar a’ Táblán revideálandóknak történendő appellatioit intra dominium partis in causam attractae, rendeltük admittáltatni, úgy hogy ex partibus a’ Táblára onnan pedig ugyan azok-is úgy a’ többi-is, mellyek épen tsak a’ Táblán itéltetnek, ha appelláltatnak, hasonlóképen intra dominium, felséges Vezérlő Fejedelmünk, és a’ Senatus eleiben, vagy ő Felsége jelen nem létiben, a’ Méltóságos Locumtenens és Senatus eleiben transmittáltassanak.
14. Minden ügyet, mely nem tartozik a Törvénytábla hatáskörébe – hivatkozva a szécsényi országgyűlés artikulusaira -, a szenátusi ülés vizsgálja ki és rendelkezzen benne. Minden más ügy a szokásos Táblákon folyjék, fellebbezni pedig a Fejedelemhez, a Szenátushoz és a helytartóhoz lehet.
A’ törvény-tételben a bíráknak mód szabattatik, és ezen tzikkelyt: Secundum allegata, et probata, miként értsék, meg-magyaráztatik
Tizenötödik articulus. Mindenféle causáknak revisiojiban, a’ törvény-tételben, nevezetesen erre vigyázzanak a’ birák, akar a’ Táblán, akar in partibus léendő itéletekben, hogy minden condescensiókra tzélozó exceptiók, az al-peres által, meg-tartván a’ törvény folyásának rendit, az első terminuson, mindenestől egyszersmind, és egészen proponáltassanak. Továbbá a bé-tsúszott rendeletlenségeknek, és abususoknak el-távoztatására, és hogy a’ perlekedő felek-is, az igazságnak úttyától magokat el-ne vonhassák, tehát a’ Tripartitum Decretumnak Prologusában a birónak tisztiről szóló ama’ czikkelyt:Secundum allegata et probata, egyedül tsak a causaknak expositiójára, és a’ bizonyságoknak minémüségére magyaráztatni végeztük; de az Ország törvényeinek a’ parsok által való elő-hozásában, (avagy allegatiójában, minthogy sokszor vagy ollyak, a’ kikkel már nem élünk, vagy pedig idegen értelemre való tsigázással fogattatnak elő, ahonnan a’ perlekedő feleknek, vagy azok prókátorinak eszekben nem vételével, nagy képtelenségek, és az igazság ellen való károsíttatások szoktanak következni. Kihezképest a’ birák, a’ kiknek Hazánk irott törvényeit szükséges jól tudni, mellyeknek értelme szerént a’ jó biró tiszti, ’s hivatallya-is azt hozván magával, a’ törvény-tételre, és az igazságnak kiszolgáltatására köteleztetnek, arra vigyázzanak, hogy mind az exceptiókban, mind a’ meritumban, a’ melly törvények a’ peres felek által allegáltatnak, azokhoz magokat semmiképen ne kötelezzék, hanem Hazánk helyesebb törvényei szerént a’ mint Isten által igazságosabbnak, ’s törvényesebbnek itélik lenni a’ dolgot, elégséges declaratióval, ’s világosítással tegyenek törvényes ítéleteket, és deliberatiókat. És ezen articulushoz hogy mind a’ vármegyékben, ’s mind a’ városokban, valamint a’ birák úgy a’ perlekedő felek-is tartozzanak alkalmaztatni magokat, köz akarattal rendeltük.
15. A bírák jól ismerjék az ország törvényeit. Ítélkezéseik során ezek alapján és ne a szokásjogok szerint döntsenek. Alaposan vizsgálják meg az ügyeket az előterjesztés minden szakaszában, majd így hozzanak igazságos döntést.
A’ törvényes, és egyéb-féle parantsolatoknak ki-adásáról
Tizenhatodik articulus. Hazánk irott törvényeivel egyező Praeceptorium, és minden egyéb-féle parantsolatokat, mind felséges Vezérlő Fejedelmünk, mind a’ Méltóságos Locumtenens Úr, mind pedig a’ Senatusbéli Cancellarius Úr, expediáltassanak, a’ Locumtenens Úr, maga petséttye, a’ Cancellarius Úr pedig Felséges Urunk neve, és petséttye alatt, illyetén subscriptióval: Per Manus T. T. Cancellarii, adhassák-ki a’ parantsolatokat, el-végeztük.
16. Az ügyek intézése során mindenféle parancsolatok, egyéb rendelkezések törvényes kiadása csak a megfelelő aláírások, pecsétek ellátásával lehetséges.
A’ törvényes executióknak háborgatóiról, az exequaltt jószágoknak viszsza foglalóiról, és azoknak büntetéséről
Tizenhetedik articulus. A kik a’ törvényes deliberatiók executióját háborgatni, ’s gátolni merészlik, azok vakmerőségének el-távoztatására nézve, az ollyan törvényes executiók gátlói, ’s háborgatói az 50 nehéz mértéki Márcákbéli dijok büntetésén kívül, mellyet azon törvénynek birája mindgyárt meg-vehessen rajtok, azon emlitett jószágok executiójára (mellyet a’ fő és vicé-ispánok segedelme által, és azon vármegye köz népének szabados fel-vételével vihetnek véghez, vagy pedig felséges Vezérlő Fejedelmünk brachiumával-is) tett költségeknek, és ha mi károk a’ jószágban az ollyatén executiónak alkalmatosságával következnének, azoknak refusióján, vagy viszsza téritésén is el-marasztassanak; A’ melly jószágok pedig akarmelly törvényesen procedáló birónak executiója után-is, mingyárt, vagy valamelly idő múlva, kárkik által-is vissza foglaltatnának, a’ megirtt homagialis büntetés, költségek, ’s károk léendő meg-térítésén kívül, azon idő közben általok azon jószágokból bé-szedett jövedelmek viszsza adásán is el-maradván, Felséges Urunk, vagy ő Felsége jelen nem létében, Locumtenens Úr parantsolattya mellett, ha az ollyan jószágoknak lött el-itélésének, executiójának, és azután következett viszsza foglalásának valósága ki-tetszik, minden törvényes remediumokat, vagy orvoslásokat félre-tévén, hasonlóképen fő, és vice-ispánok által, a’ vármegye népének szabados fel-vételével, tisztyeknek el-vesztése alatt, vagy pedig ha ők arra elégségesek nem vólnának, vagy abban el-járni nem akarnának, tehát a’ meg-sérültt félnek, tsak magános instatiájára-is, arról költ Adjudicatoria, és Executionalis törvény leveleiket producálván, s azon tartománybéli Hadi Generalis előtt, az , vagy a’ kinek parantsoltatnék, mindgyárt és azonnal azoknak, kiknek számokra a’ jószág itéltetett, és exequáltatott vala, vagy azok maradékinak, és successorinak, minden törvényes ellen-vetéseket félre-tévén, az ollyatén jószágokat viszsza adhassák, és viszsza-is adni tartozzanak, semmi ellenkező parantsolatok, vagy esztendőknek el-telése abban gátlást nem tehetvén. Annakfelette a meg-sérültt fél, az ollyan jószág foglalásért, a’ vármegyében, a’ rövid processusról-való articulusok erejével, a hatalmaskodásnak dupla büntetését, hogy kereshesse a’ foglalón, szabadsága lészen reá. Fenn maradván mindazáltal a’ foglalók részéről-is extra dominium, vagy azon jószág birtokán kívül, az appellatiónak úttyán, vagy más törvényes módokkal, magok jussának folytatására ’s keresetire-való szabadságok.
17. Azonnali büntetéssel sújtja a törvényes végrehajtás, lefoglalás akadályozóit. A lefoglalt jószágokat köztulajdonba veszi. Ha a lefoglalt jószágokat valaki visszaveszi, azt előbb helyi szinten bünteti meg. Ha ez nem lehetséges, akkor az ügyet a tartománybeli tábornok hatáskörébe utalja.
A’ zálagos jószágokban, és ingó-bingó marhákban, ’s portékákban, a’ férjfiú, és felesége között-való egyenlő successióról, midőn maradék, és testámentum-tétel nélkül múlik-ki valamellyik közzülök e’ világból
Tizennyolczadik articulus. Az egymáshoz-való házasságbéli szeretet, és egyesség ’s a közönséges igazság is azt hozván magával, el-végzettük, hogy valamint a’ Tripartitum Decretum Első Részének 98. 99. és 102. Titulussai értelme szerént, meg-halván, a’ féjfiú maradék, és testámentum nélkül, annak özvegyére szoktanak szállani, úgy hasonlóképen ellenben, ha a’ felesége magzatok, fassió, vagy Testámentum-tétel nélkül múlik ki e’ világból, annak-is hasonló jószági, és ingó-bingó javai, nem a’ 100-dik Titulussa szerént azon Tripartitum Részének, a’ közelebb-való attyafiaira azon meg hólt aszszonynak, hanem az életben lévő férjére szállyanak, és maradgyanak, ’s a’ meg-irtt történendő casusokban, jószágoknak, és mobilis jókban, egyenlő successio, és egymásra-való szállás, meg-irtt mód szerént el-végeztetvén, tartassék, és observáltassék közöttök.
18. Ha egy házaspár valamelyik tagja végrendelet nélkül halálozik el, akkor a hátrahagyott javait a házastársa örökölje és ne a közeli hozzátartozója.
A’ vármegyék és szabad királyi városok törvény székét illető causák processusiról, és azoknak appellatáiról
Tizenkilenczedik articulus. A’ melly causák, Hazánk törvényei szerént a vármegyéken szoktak ekkoráig folyni, azoknak ottan-való folyása, tovább is helyben hagyattatik, az appellatiók pedig a’ vármegyék székiről az Ország Törvényes Táblájára, és onnan azon félnek, melly akkor a’ jószágot birja, annak uraságában ben-hagyásával felséges Vezérlő Fejedelmünk, és a Senatus eleiben vitettessenek. A szabad városok székén folyni szokott causákban pedig, hasonlóképen a’ régi módnak meg-tartása végeztetett, úgy hogy a’ melly városok a Tárnok Mestertől függöttenek, ha azoknak székén appellaták történnek, azok egyenesen a’ felséges Vezérlő Fejedelmünk, és Senaus eleiben: A melly városok pedig a’ Personalistól hallgattanak, azoknak appellatiói az Ország Táblája eleiben, és onnan viszont a jószágot biró félnek, hasonlóképen abban-való benn-hagyásával, felséges Fejedelmünk, és Senatus eleiben botsáttassanak, és transmittáltassanak. És ezek az elébbeni véghez-ment törvényeknek, ’s azok appellatáinak-is, a’ mellyek vagy a’ Táblán, vagy itélő mesterek előtt, akar pedig vármegyék, vagy városok székin történtetnek-is, (a’ mellyek függőben maradtanak vólna,) revisiójok aránt, mind e’ szerént értetődgyenek.
19. Meghagyja a vármegyék hatáskörében a korábbi ügyeiknek intézését. De ezen ügyekben történő fellebbezést viszont a Törvénytáblára, ill. a Fejedelem és a Szenátus elé utalja át.
A’ Hadi Törvényes Processusnak-is rendben-vétele végeztetik
Huszadik articulus. A’ Vitézlő Rend-is, és annak rendes igazgatása, disciplinája a’ Hadi Törvényes Processusnak rendi, és az igazságnak kiszolgáltatása nélkül el-nem lehetvén:noha pedig Hazánk törvényeiben, a’ hadi törvényekről alkalmas emlekezetek vannak, de azoknak folytatásának módgyáról, ’s processusáról, semmi bizonyos út szabva nem találtatik, annakokáért, azon hadi törvényeknek, és processusok folyásának Hazánk irott törvényei értelme szerént léendő rendbenvétele, módgya, ’s formája szabása, és azoknak articulusokban-való foglalása véghez mehessen, felséges Vezérlő Fejedelmünknek, a’ Senatusnak, és a’ vármegyék a’ végrevaló deputatusinak, azoknak véghez-vitelére, ’s ki adására tellyes authoritást engedtünk, és hogy mindenek, valakiket illet a’ dolog, azon Hadi Törvényes Processushoz tartozzanak magokat alkalmaztatni, determináltuk.
20. A hadi törvénykezést a Fejedelem, a Szenátus és a vármegyék küldötteinek feladatául jelöli ki.
A’ szabados kereskedésről, a’ harmintzadoknak meg-duplázásáról, a’ szükségteleneknek pedig, mind harmintzadoknak, vámoknak el-törléséről
Huszonegyedik articulus. Hogy senkinek panasza ne lehessen, hogy a mostani hadakozó időben kereskedésében megakadályoztatott légyen, a szabados kereskedés, az egész Ország lakosinak mind közönségesen megengedtetik az egész Országban. De a’ Haza mostani köz java azt kivánván, a’ harmintzadbéli fizetés meg-dupláztatik: A’ melly harmintzadok, és vámok pedig az Országban szükségteleneknek, vagy másoknak kárára, s praejudiciumára erigáltattaknak lenni tapasztaltatnak, az ollyaténok, azok által, a’ kinek illik, el-töröltessenek, ’s bontassanak, közönségesen végeztük. A melly harmintzadokat pedig meg-maradandóknak lenni itéltünk, ekképen következnek: Nagy-Bánya, Szatmár, Kálló, Tokaj, Onod filialisával, Csege, Szólnok, mostan Poroszlón administrálandó. Ketskemét, Hatvan, Léva, Ujvár, Galgótz, Szenitze, Szakóltza maga filialisaival, Szent-György, Bazin filialisával, Szentzel, Pucho, Nemsova, filialisával, Zólna, Tardosén, Késmárk, O-valu, Besztertze-Bánya filialisával, Lőtse, Eperjes, Bártfa, Lublyó, Palotsa, a’ 13 Városokra nézve Rosnyó, Sztropkó, Homonna, Csertész, Ungvár, Munkáts, Nagy-Szölös filialisával.
21. Az ország lakosai közül bárki kereskedhet, amennyiben kifizeti a harmincadvámot.
Az Ország lakos(ok) Rendeinek jövendőben-is, a’ Generalis Conventusokra, vagy Gyülekezetekre léendő comparitiójokról ’s jövetelekről
Huszonkettödik articulus. A’ Szabad Nemzethez, mellynek szabad voxa, vagy akarattyának szabados ki-mondása vagyon, illendő lévén az, hogy minden egyházi, ’s világi méltóságban lévő uraknak, nemeseknek tudtokra légyen, mi tractáltatik, ’s végeztetik az Országnak közönséges Gyülekezetében. Annakokáért köz akarattal el-végeztük, hogy minden Praelatusok, úgy Világi Uri Rendek, ’s Nemesek, arról való Hazánk törvényei szerént, ’s azokban fel-tett büntetés alatt efféle Generalis Conventusokra, ’s Gyülekezetekre personaliter, személyek szerént tartoznak compareálni, ha tsak némellyek közzülök törényes helyes mentséggel meg-nem akadályoztatnak, és a’ köz jót egyező értelemmel, és segitséggel tractállyák, és concludállyák. És kiváltképen a’ vármegyék zászlójokkal, s petséttyekkel úgy legyenek jelen, hogy a’ kik a’ köz Gyülekezetre jönek, azok tartassanak vármegye universitassának az otthon hagyattak pedig tsak magános particularis személyeknek.
22. Rendelkezik az országgyűlésen történő egyházi és világi rendek személy szerinti megjelenéséről, külön kiemelve ezt a vármegyékre vonatkozólag.
Aba-Uj vármegye fő ispánsága a’ tekintetes nagyságos Perényi familiának viszsza adattatik
Huszonharmadik articulus. Nem kitsiny panaszszal jelentvén ezen közönséges Gyülekezetünkben, a’ tekintetes nagyságos Perényi régi familia, maga nagy rövidségét, hogy tudniillik az Austriai Ház által Aba-Uj vármegyének örökös fő ispáni méltóságbéli tisztitől, mellyet egynéhány száz esztendőktől fogva bir, ’s visel vala, törvénytelenül, egyedül azon familia lineája külömböztetésének szine, ’s praetextusa alatt le-tétetett, ’s meg-fosztatott. És minthogy hiteles relatiókból ezen rövidésge az emlitett familianak, nagy-fennt ki-nyilatkozott, ’s világosodott, annakokáért viszont azon familiát, azon örökös fő ispáni tisztnek méltóságában, egészen helyre állíttatni, és bé-iktatni determináltuk.
23. Visszaülteti a Perényi-családot Aba-Új vármegye örökös főispáni tisztségébe, melyet az Ausztria Ház törvénytelenül vett el tőle. A Perényi-család korábban ezt a tisztséget több száz évre visszamenőleg látta el.
Göntz Városának a’ Hajdu Városok száma közzé-való bé-vételéről, és annak mind örökös, ’s mind zálagos földes urai meg-elégíttetésekről
Huszonnegyedik articulus. Ezen Hazánk Szabadságáért indittatott hadakozásunkanak mindgyárt kezdetitől fogva, Göntz városának lakosai-is fegyverben lévén, ’s nyughatatlankodván, és vitézi sok jeles tselekedetekkel, ditséretes jó magok viselését ékesítén, kiket is felséges Vezérlő Fejedelmünk, meg-jutalmazni kivánván, tetszett kegyelmesen ő Felségének, hogy azon helység a’ Hajdu Városok száma közzé számláltassék, és Hajdu Városi szabadsággal, ’s privilegiumokkal fel-ékesíttessék, melly ő Felsége hozzájok-való kegyelmességét, Mi-is mindnyájan egyező akarattal helyben-hagyván, ezen articulusunk által meg-erősítettük. Hogy pedig azon szabadság, vagy privilegiumok adományából, az oda-való örökös, és zálagos-földes uraknak, valami károk, ’s praejudiciumok ne következzék, megegyeztünk azon-is, és el-végeztük, hogy ő Fejedelemsége az örökös urakkal meg-alkuván, úgy a’ nemes egri cáptalannal-is, abban-való dézmájokért végezvén, mind azoknak az ő jussokért-való meg-elégítésekben, mind pedig a’ zálagos uraknak pénzbéli summájok meg-térítésében módot talállyon, és tellyes satisfactiót adhasson számokra.
Mi azért Vezérlő Fejedelem, és Hazánk Szabadságáért öszve-szövetkezett több Statusok és Rendek, ezen Országunk meg-maradásra, fellyül jelentett mód szerént lőtt, ’s tractált dolgokat, és végezéseket, mellyek idefel rend-szerént irásban, és különös articulusokban foglaltattanak, egy szóval valamik követtettenek, el-végeztettenek, és concludáltattanak, mind azokat egyező értelemmel ’s kedvvel és tellyes consensusunkkal javallván, helyben hadgyuk, approbállyuk, ratificállyuk, és confirmállyuk, s meg-erősittyük, és mind azoknak erős és meg-másolhatatlan meg-tartására ’s óltalmazására, magunkat kötelezzük ez irásunk által. Költ a’ megnevezett Onod táján-való mezőn, Szent Iván havának huszonkettödik, tudniillik ezen Generalis Gyülésünknek utolsó napján, ezer hétszáz hetedik esztendőben.
24. Gönc mezőváros hajdúkiváltságát emeli törvényerőre, melyet a Fejedelem jutalomként ad a városnak a lakosai által végzett sok jeles vitézi cselekedetekért.
Nyilatkozik a Fejedelem, valamint a rendek és a küldöttek, hogy a fenti artikulusokat az ország fennmaradására egyetértéssel elfogadják, elrendelik és mindenki számára kötelezővé teszik.
Magyar Történelmi Arcképcsarnok
II. Rákóczi Ferenc 1704-1711