Bejelentkezés

Bejelentkezés

Felhasználó név
Jelszó *
Emléklezz rám

Az aranysípos Puhl

Részletek Pálfalvi Gábor 1994-ben megjelent könyvéből.

Címe.: Az aranysípos Puhl Ónodtól Los Angelesig

Kornétás kiadó 1994.

 

 

 

 

 

 

"A fotó, amelynek bal oldalán egy fekete ruhás, szőke fiúcska figyeli az akciót, jócskán megkopott. Nem csoda, hiszen az amatőr felvétel immár huszonnégy éve készült Ónodon. Puhl Sándor ekkor debütált játékvezetőként...

-           Persze, hogy izgultam. Ünnep volt - augusztus húszadika és komoly harcot folytattam a szüleimmel, hogy megkapjam az új kerékpárt. Emőd és Ónod között akkor sem jártak sűrűn a buszok, ezért úgy gondoltam, hogy letekerem a távolságot. De féltették a biciklit. Azt mondták, hogy összetörik, ellopják... A végén csak kikönyörögtem. Szó ami szó, alaposan elfáradtam az úton.

A két csapat, Ónod és Varbó akkor a járási bajnokság II. osztályában szerepelt. Ennél alacsonyabb osztály már nem létezett. A játékosok derekáig érhettem, a korkülönbségről nem is beszélve. Ennek ellenére komolyan vettek. Amikor belevágtam a játékvezetésbe, azt azért megfogadtam, hogy nem engedek a negyvennyolcból. Velem nem lehet majd packázni! A meccs részleteire már nem nagyon emlékszem, arra viszont igen, hogy nagy ünnepséget rendeztek a faluban, ökröt is sütöttek nyárson. Annak idején másként viszonyultak a nézők a bíróhoz. A legnagyobb sértés az volt, ha szemüveget ajánlottak neki. Valószínű, ha az első mérkőzésemen engem is pofon ér, akkor nem folytatom a játékvezetést!

Szerencsére, a kis Puhl futballbírói pályafutása pozitív élményekkel indult. És sorozatban kapta az újabb feladatokat.

 Ónodon nem szoktak verekedni?

 Váratlanul toppanok be az ónodi községházára. Elmúlt már délután öt óra, de a polgármester asszony, Gyarmati Sándomé - aki nyolc éve ennek a Borsod megyei községnek a vezetője - még javában szorgoskodik a hivatalban.

Ónod, a történelemből jól ismert település Miskolc és Tiszaújváros között „nyújtózkodik”.

A falut az 1707. évi országgyűlés helyszíneként jegyzi a korabeli krónika. Számos turisztikai érdekesség található itt: a Merczel-kastély, a tájház, a katolikus és református templom. .. No és az ónodi vár, amely ma már nemzeti örökség, a kincstár tulajdona.

A helybeliek és a környékbeliek mostanság egy sporttörténeti unikumra a legbüszkébbek. A helyi labdarúgópályára, amely a XV. futball - vb döntője óta valódi ereklyének számít. Itt vezette ugyanis' élete első hivatalos mérkőzését Puhl Sándor, FIFA-bíró.

-           Büszkék vagyunk rá, hogy éppen a mi falunkban kezdte játékvezetői pályafutását Puhl úr - mondja kipirult arccal a polgármester asszony, aki a csaknem kétezemégyszáz lelket számláló község szülötte. A jegyzőnő távollétében tengernyi a dolga Gyarmati Sándomé- nak, mégis készséggel segít megkeresni a település egykori sportköri vezetőjét, Dobsi Pált.

Nem telik bele negyedóra, és Pali bácsival az ónodi futballpályán, a partvonal mellett bandukolunk. A tisztességben megőszült sportember nem kevesebb, mint harmincöt éven keresztül volt a helyi sportkör elnöke.

A játéktér ugyanott áll, ahol huszonnégy esztendővel ezelőtt. Mindössze a kiszolgáló létesítmények változtak, korszerűbbek. Itt jelentkezett 1970. augusztus 20-án tizennégy kilométernyi kerékpárutat megtéve egy szőke emődi fiúcska, aki azt a megbízatást kapta, hogy vezesse le az Ónod-Varbó járási II. osztályú labdarúgó-mérkőzést. A kisfiút Puhl Sanyinak hívták. Nem volt még tizenöt esztendős, amikor élete első játékvezetői feladatát teljesítette.

A gyepet ma is a helyi futballcsapat koptatja. Pali bácsitól tudom, hogy az ötvenes években még bombatölcsérek éktelenkedtek a területen. Kemény tizenkét hónapjukba telt, mire használható állapotba hozták. Persze erre már csak az öregek emlékeznek Ónodon. Hasonló a helyzet a huszonnégy esztendeje történtekkel is? Nos, annyi bizonyos, hogy Dobsi Pál az ominózus összecsapás érdekesebb mozzanatait máig sem feledte. Sőt, egy sztorit is őriz a kis Puhlról.

-           Amint a fiú megérkezett a pályára, nyomban megkeresett - meséli mosolyogva Pali bácsi. - Valahonnan megtudta a nevemet, mert így szólt hozzám: Pali bácsi! Milyen nép lakik itt? Nem szoktak verekedni?

Együtt derülünk.

-           Tüstént megnyugtattam - folytatja. - Közöltem vele: Fiam! Ne törődj semmivel, csak vezesd le rendesen a meccset. Én majd vigyázok Rád!

-           Valóban nem akarták megverni?

-           Mit gondol? Ebben a községben az ilyesmi soha nem volt szokás! - emeli meg a hangját Dobsi Pál.

-           És hogyan fújta a sípot az első mérkőzésen a kis bíró?

-           Meglepően ügyesen. Nem azért mondok ám ilyet, mert azóta híres ember lett. Visszagondolva, volt érzéke hozzá. Elfogadták a felnőttek, ahogy a pályán rendezkedett. Valószínű, a játékosokat is meglepte a határozottsága. Szépen, zökkenőmentesen lement a mérkőzés. Ráadásul 4-1-re győzött Ónod.

-           Figyelemmel kísérték a pályafutását?

-           Egy ideig nem hallottunk róla. Később aztán felbukkant a neve, és arra lettünk figyelmesek, hogy egyre sikeresebb játékvezető. Meg is jegyeztük: ez a fiatalember még sokra viszi! Arra viszont álmunkban sem gondoltunk, hogy ekkora ember lesz belőle... Mert kár lenne tagadni, nagy ember lett!

Az egyik szögletzászlónál járunk, amikor elképzelem magam előtt a még szinte gyermek Puhl Sanyit. A kis rövidnadrágos fiút, aki fel-

vezette a kezdőkörhöz a két csapatot. Aztán gyorsan visszazökkenek a jelenbe, és már a nosztalgia-meccs felől faggatom Dobsi Pált.

-           Kinek jutott eszébe, hogy huszonnégy év után összehívják a régi fiúkat, hogy Puhl Sándor tiszteletére emlékmérkőzést rendezzenek?

-           A vb-döntő után meghallgattuk a nyilatkozatait a rádióban. Megdobbant a szíve sokunknak itt a faluban, amikor úton-útfélen elmondta, hogy Ónodon kezdte a játékvezetést. Nos, akkor jött az ötlet néhányunk részéről, hogy szervezzünk egy öregfiúk találkozót, azokkal a játékosokkal, akik 1970. augusztus 20-án, Puhl Sándor első mérkőzésén pályára léptek.

-           Úgy tudom, eleinte sokan leintették az ötletadókat.

-           Nem csak leintettek bennünket, de jót is nevettek rajtunk. Szóba sem áll veletek! Mit akartok? Úgysem jön el! - mondták. Ilyen és ehhez hasonló véleményekkel találtuk szembe magunkat, de nem hallgattunk a kishitűekre.

A polgármester asszony és a jegyző asszony megtudakolta, hogy hol dolgozik Egerben Puhl Sándor. Felhívták telefonon, s ő azt üzente, hogy keressük meg. Emlékszem, hétfői napra javasolta a találkozót az irodájában. Tizenegy órakor fogadott is bennünket a Lakberendezési Áruházban. Ketten mentünk el a faluból Tricskó Istvánnal. Nagyon közvetlen volt annak ellenére, hogy híres ember lett. Meglepetésünkre egy olyan fényképpel várt bennünket, ami a mi pályánkon készült az első mérkőzésén.

-           És elvállalta, hogy ott lesz a nosztalgiameccsen.

-           Az első szóra igent mondott. Egyeztettük az időpontot a naptárban. Neki augusztus 21-e, délután volt a jó dátum. Természetesen igazodtunk hozzá, és gyorsan megkerestük a varbóiakat is.

Akik itt voltak a mérkőzésen, azok azt állítják, hogy utoljára 1707-ben az országgyűlésen lehettek annyian a faluban, mint 1994. augusztus 21-én, az Ónod-Varbó öregfiúk találkozón.

-           Rengetegen eljöttek. A környékbeli falvakból is özönlött a nép

-           meséli Pali bácsi. - Nagy nap volt ez Ónod lakói számára. Mindenki ünnepelte a világbajnokság magyar hősét. Alapos késéssel kezdődött a mérkőzés, meg a második félidő is, mert nem tudott kiszabadulni az autogramm kérők gyűrűjéből. Annyira megrohamozták szegényt, hogy levegőt sem nagyon kapott abban a melegben. A fiatalok és az idősek egyaránt látni akarták. Volt, aki száz forintosra íratta rá vele a nevét, majd berámáztatta a pénzt...

Rövid időre elcsuklik a hangja Dobsi Pálnak.

-           Nem akárki jött el közénk mérkőzést vezetni és élménybeszámolót tartani. A világbajnoki döntő bírója. Örökre felejthetetlen élményt szerzett nekünk. Le is fényképeztek vele. Már berámázták, ott látható a szobám falán. Hetvenkét esztendőt megéltem, de bizony isten, könny szökött a szemembe, amikor megpillantottam itt a pályán. Jött vele egy kísérő, akitől megtudtuk, hogy nagyon sok ellensége is van, amióta ilyen ismert, ilyen híres ember lett. Ezért féltik őt. Megvallom, mi is..., hiszen közülünk való..."

 

Puhl Sándor  1955. július 14-én Miskolcon született, és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Emődön nevelkedett . A világbajnoki döntők történetének egyetlen magyar játékvezetője, akit négy éven át a világ legjobb futballbírójának választottak a kilencvenes évek közepén. Az utóbbi két évtized magyar futballjának leghíresebb egyénisége 1970-ben, tizenöt évesen kezdte a játékvezetést, az Ónod-Varbó megyei rangadóval 1970. augusztus 20-án.

 

Puhl Sándor 1984-ben lett NB I-es, 1991-ben FIFA-játékvezető. Részt vett az 1992-es és az 1996-os Európa-bajnokságon (utóbbin az emlékezetes Anglia–Németország elődöntőt vezette többek között), vezetett egy UEFA Bajnokok Ligája-döntőt (Dortmund-Juventus, 1997) és egy UEFA-kupa finálét (1993), élete és a magyar futballbíráskodás legnagyobb sikereként pedig négy mérkőzést vezetett az 1994-es világbajnokságon az Egyesült Államokban, köztük a Brazília-Olaszország döntőt!

 

A vb-döntő évében, 1994-ben és az azt követő három esztendőben az IFFHS a világ legjobb játékvezetőjének választotta. Puhl már aktív játékvezetőként sportvezető, az MLSZ elnökségének a tagja lett, amely tisztséget azóta is betölti, és 2000 óta a magyar játékvezetés első embere is. Három éve tagja a FIFA játékvezetői bizottságának, s az UEFA rendszeresen foglalkoztatja nemzetközi mérkőzések játékvezető-ellenőreként. Az utóbbi években a Sport1 televízió szakkommentátoraként is dolgozik.