Bejelentkezés

Bejelentkezés

Felhasználó név
Jelszó *
Emléklezz rám

Cudar Péter Bán

Ónod birtoklásában a Miskolc nemzetséget a Cudar család követte. E családhoz köthető a középkori vár kiépítése, mely évszázadokig meghatározta Ónod fejlődésének menetét.

Cudar család történet:

Abaúj megye szomszédos területén élt Bölcsi Balázs fia, Dénes. Bölcsi Dénesnek öt fia született - Domonkos, János, András, Sándor és Balázs. Domonkosnak nyolc fia élte meg a felnőttkort. Jánosnak három fiáról tudunk. Ez a generáció már általában nem a Bölcsi (Bocsi), hanem a Cudar családnevet viselte.

Kezdetek:

A család felemelkedésében döntő szerepe lett Domonkos fiának, Péternek. Valószínű, hogy már Károly Róbert királyi udvarában is szolgált. Péter legfeljebb néhány évvel lehetett fiatalabb Anjou Lajosnál, akivel életre szóló szoros kapcsolat alakul ki. Lajos uralkodásának már első évében birtokkal jutalmazta Pétert. A véletlen játszott Péter kezére: Borsod vármegye alispánja és bírótársai királynak küldött jelentése szerint (1343. február 13.) Felsőónod birtokosa - Egri Mihály - Mohi falu piacán megtámadta Ónodi Pál fia Istvánt, és két sebet is ejtett rajta. Ónodi - önvédelemből - Egrit halálosan megsebezte. Az özvegy vizsgálatot kért az ügyben. Kiderült, Ónodi István ártatlan. Egri Mihály halála révén viszont családja férfiágon kihal.

A felszabadult és így a királyra szállt birtokot Lackfi Miklós mester relációjára 1343. március 16-án Lajos király Bölcsi Cudar Péter királyi apródnak adományozta, aki aztán Egri Mihály özvegyének és leányának járó hozományt és leánynegyedet kiadta (1346).
1346-ban szlavóniai birtokokat kap Péter Lajos királytól. 1348-ban már a Budához közeli Tinnyén is birtokos. A királyi apród nem csak vagyonban, hanem rangban is gyorsan emelkedik. 1350-ben pallosjogot kapott a királytól.

Anjoukori Okmánytár V. kötetében található idézet, az 1350. esztendőből:

"Nagy Lajos király tekintetbe véve magistri Petri dicti Zwdar, filii Dominici de Bulch, aulae nostrae juvensis /Czudarnak mondott Péter mesternek, a Bőcsi Domokos fiának, udvari ifjunknak/ érdemeit, pallosjogot adományoz."

 

1351-ben Lajos litvániai hadjáratra indul, hogy III. Kázmér lengyel királyt megsegítse.Cudar Péter kitüntette magát vitézségével és hűségével, amikor a hadjáratról visszatérőben Krakkóban megölte Károly Róbert sírjának kirablóját, János fehérvári őrkanonokot. A király hálája jeléül 1352-ben Péter mellett a testvére, Simon királyi apród; hat másik testvérükkel együtt nyerik el királyi adományként a zempléni Megyaszót és Bóst. Ezt a január 15-i adománylevelet két nap múlva követi egy másik, melyben a testvérek - többi rokonaik kirekesztésével – az utód nélkül elhunyt Főnyi Balázs birtokait kapják: az abaúji Fonyt és Ongát, a zempléni Kesznyétent, a borsodi Szederkényt, Keresztúri és Kazincot, a gömöri Balázsfalvát, a sárosi Karimát, Radamát, Garbolcot, Dubinát, Monyoróst és Sasowot. Ebben az évben Péter és Simon mellett György és Miklós is a királyi apródok sorában szerepel, utóbbi királyi kiküldöttként van jelen Himfy Benedek Somlóvár birtokába való beiktatásán 1353-ban Péter már sárosi ispán; ő és az apja érdemeiért fiúsítja Lajos király Szikszói Péter lányát, Annát, akinek révén így az összes családi birtokot örökli Cudar Péter testvére, Simon királyi apród.

 

Az Ónodi adomány:

1356-ban Lajos király Cudar Péternek és testvéreinek, Istvánnak, Mihálynak, Simonnak, Györgynek, Jánosnak és Imrének adományozza új adomány címén Ónod falut. A korábbi birtokos, Ónodi Jakab fia Pál örökös nélkül elhunyt. Ónod lett a későbbiekben a család birtokainak központja. Az ónodi adományt követő napon még egy oklevelet állíttatott ki Péter részére Lajos király, amelyből az is kiderül, hogy Péter ekkor már diósgyőri várnagy is. 1358-ban az Ónoddal szomszédos Muhi melletti Poga birtokba Tót- solymosi Apród Miklós fia István beiktatására Lajos parancsára Cudar Péternek - ekkor már szepesi és sárosi ispán, sárosi várnagy - is meg kell jelennie Ez év július 1-én jelenti az egri káptalan Lajos királynak, hogy Cudar Pétert és testvéreit Ónod falu birtokába ellentmondás nélkül beiktatták. 1360-ban Péter Dédes és Diósgyőr várnagya s borsodi ispán.

 

Tisztségek:

A XIV. század második felében alakult ki egyre határozottabban az ország területi igazgatásának az a rendszere, hogy egy-egy megye ispánja volt ugyanazon megye legfontosabb királyi várának, esetleg több várnak a várnagya is. Nemritkán ugyanazon személy egyidejűleg több megye ispánja is volt Cudar Péternek, aki nem származott előkelő családból, végig kellett járnia a ranglétra fokozatait: 1343-ban királyi apród, tizenhárom év múlva lett először várnagy, azé a Diósgyőré, amely a király egyik kedvelt tartózkodási helye. Már három évvel korábban szerepel mint sárosi ispán. Újabb évek telnek el, s 1360-ban országos tisztséget kap: pohárnok mester lesz. Ezt a tisztségét tizenkét esztendőn át megtartja, s testvére, György örökli tőle, aki Lajos király élete végéig (1382) meg is marad ebben.

 

Birtokok:

Az 1360-as évek elején újabb birtokokkal gyarapszik a Cudar család, de még így is szerény birtokúak, s különösen az nyom a latban, hogy egyetlen magán váruk sincs. Úgy tűnt, az idő ezt is meghozza a hű udvari szolgálatuk ellenértékeként. Főleg Péter volt az, akit tisztsége a király mellé kötött, így 1363-ban Visegrádon 300 Ft-ért vett egy házat magának, a király kedvelt tartózkodási helyén, a komáromi főesperes és Gerek Péter királyi jegyző háza közelében. 1366-ban Cudar Péter már egyszerre udvar- és pincemester. Hű szolgálatait Zala megyei birtokokkal jutalmazta a király. 1368-ban kipróbálhatja hadvezéri tehetségét is. Erről a krónika a következőket írja: „...Orbán pápa úr idejében Péter bánt (későbbi szlavón báni tisztsége alapján nevezi bánnak) küldte Bologna város védelmére Barnabo és Galeazzo milánói urak ellen, akik ezt a várost ostromolták. Ez a Péter bán megtartotta s megvédelmezte a várost a pápa úr számára, s tisztességgel tért vissza Magyarországra.” Sikerei hatására emelkedett tovább a ranglétrán, első ízben 1369-től Szlavón bán, s így a legmagasabb bárók közzé jutott.

A Cudarok Domonkostól származó ága, nyolc felnőtt férfit számlált, s a viszonylag gyakori királyi birtokadományok sem elégíthettek ki ilyen létszámú családot, figyelembe véve az öröklött birtokok kis számát, és a leszármazók révén várható aprózódást. A közép- és főnemesség szokása szerint ahol sok volt a fiú, egy vagy több egyházi pályára ment, így a birtok nem aprózódott. A család többi tagja befolyásához képest egyengette az egyházi pályára tértek útját, akik magas tisztségekbe jutva viszonozták ezt. Domonkos fiai közül kettő, János és Imre választotta az egyházi pályát. Kettejük közül Imre jutott magasabbra. Ezt a karriert alighanem

Cudar Péternek köszönhette Imre, aki az ő püspöksége előtt már több mint egy évtizeddel országos méltóságra emelkedett. A másik testvér, János pályafutása írásos adatok hiányában nem követhető. Annyi biztos, hogy 1372-ben székesfehérvári őrkanonok volt, ami jelentős papi stallumnak számított. Domonkos testvére, Cudar János ágán a három fiú közül egy lépett papi pályára, László, aki a szekszárdi apáti cím után a bencések főkolostorának, Pannonhalmának lett apátja 1365-ben, s maradt is haláláig, 1372-ig. Ma is meglévő, a pannonhalmi apátsági templomban álló síremlékén életnagyságban faragták ki alakját vörös márványból: teljes apáti díszben áll, fején főpapi süveg, jobbjában pásztorbot, lábai a hűséget jelképező kutyákon nyugszanak, jobb vállánál kifaragva családi címere.

 

Hadban és külföldi szolgálatban:

Az 1370-es években Cudar Péter tovább emelkedik a ranglistán, az ország egyik első zászlósura lesz: szlavón bán, először három évre (1368- 1371), majd egy kormányzati átrendeződés idejére megkapja az országbírói címet is. 1372-ben fivéreivel együtt Újvárt kapta adományul, ennek birtokában a következő évben megerősítette a király. Az 1370-es években Cudar Péternek nemcsak az egyházi pályára lépő testvérei jutnak jelentősebb tisztségekhez, hanem a világi pályán maradók is: Mihály 1376-ban, István 1378/79-ben királyi ajtónállómester, György 1370-ben királyi főpohárnokmester, 1373-ban mellette sárosi ispán és udvarmester; utóbbi tisztet 1380-ig tölti be. Közben 1377-ben szepesi ispán, 1378-ban királyi pincemester, 1373-ban egy Itáliába küldött magyar sereg vezére. Cudar Péter számára főleg az 1372/1377 közötti fél évtized volt mozgalmas: néhány hetes országbíróskodás után indulhatott Itáliába csapatvezérként a Velence elleni hadjáratba. 1374-ben Lajos király megbízásából Párizsban járt, s a francia király megbízottaival folytatott tárgyalásokat Lajos leánya, Katalin és a francia király második fia, Lajos közötti házasságról. Útjára elkísérte Kanizsai István Zágrábi püspök és Cudar Imre székesfehérvári prépost. Az eljegyzés megtörtént, de házasság mégsem lett a dologból. 1377-ben az észak-itáliai Padovában van.

1378-ban őt nevezte ki a király orosz vajdának, majd ebben a tisztségben testvére, Imre egri püspök követte 1380-ig. Péter 1379-ben Velencével tárgyalt, mellyel szemben a magyar király Genovát és Padovát támogatta. 1380-ban újra Itáliában találjuk, királyi hadjáratban vesz részt.

 

Lajos halála után:

1382. szeptember 10-én, negyven esztendei uralkodás után Lajos király halála nem kevés bonyodalom okozójává vált. Az események után csaknem tíz esztendővel kelt nádori ítéletlevél foglalja össze röviden Cudar Péter sorsát a kormányválság idején. Cudar Péter és testvérei kegyvesztettségének okára csak következtetni lehet, az okokat pontosan körülíró okmány eddig nem került elő, csak az okozatokat ismerjük. Lajos halála után az orosz vajdaságbeli (Galícia) magyar várnagyok a rájuk bízott várakat pénzért eladták a litván fejedelemnek. Ezért Erzsébet királyné fejés jószág vesztéssel sújtotta őket. Mivel Cudar Péter és Imre volt ekkor az orosz vajda, feltehető, hogy ebben nekik is részük lehetett. Pétert a királyné parancsára letartóztatták, birtokait elkobozták, fivérét, Imre egri püspököt 1384-ben büntetésből a jelentéktelen itáliai imolai püspökségbe helyezték, György és István ellen is különféle címen hajsza indult. A Szécsi-Lackfi-Kaplai ligából Cudar Péter volt az utolsó, aki kegyelmet kapott. Rá egy évre Imre is visszakerült Magyarországra, s erdélyi püspökként folytathatta pályáját. Azonban Péter még egy évtizedig pereskedett a rabságakor elvett oklevelek és egyes vitás birtokai ügyében.

 

Cudar Péter hűtlensége?

Lajos uralkodásának utolsó éveiben már egyre inkább felesége, Erzsébet és néhány kegyence kormányozták az országot. Nagy Lajos még életében fiúsította lányát, így halála után a magyar hatalmi elit elfogadta Máriát királynak. Apja temetése után egy nappal, 1382. szeptember 17-én királlyá választották. Ő volt az első nő, aki a Szent Koronát a fejére tehette. A tizenegy éves leány nevében anyja, Erzsébet irányította a kormányzást. Döntéseiben Garai Miklós nádorra hagyatkozott. Önkényeskedő döntéseivel magára haragította a bárókat.

Cudar György pohárnokmesterségből való felmentése megrontotta a viszonyt Cudar Péter és a királyné között, valamint „a királyné balkezes lengyel politikájával Péter ellentétbe került. (Erzsébet rövidlátó politikájának következtében a lengyel-magyar perszonálunió is felbomlott. 1383. március 28-án Erzsébet anyakirályné felmentette a lengyeleket Máriának és Zsigmondnak tett esküjük alól. Majd 1384. október 15-én Nagy Lajos kisebbik leányát, Hedviget Krakkóban lengyel királlyá koronázták) Erzsébet úgy döntött példát statuál; megmutatja országnak-világnak, hogy most más szelek fújnak” Bár gyanús, hogy konkrét vádpontok említése nélkül Cudart csak nyilvánvalóan hűtlennek említik, de nem fejezték le. Cudar árulásáról egyértelmű okleveles bizonyíték még nem került elő.

 

Az 1382-es események:

A korabeli oklevelekből csak annyi derül ki, hogy Drág mester, testvéreivel együtt, megrohanta a vajdaságot pusztító litvánokat, a kézitusában Drág arcára maradandó sebeket kapott, de a litvánokat megverte, zsákmányukat, foglyaikat, zászlajukat elvette és többüket, köztük Prezkoya (?) nevű főemberüket (kapitányukat?) Elfogva a zászlókkal együtt a királynők elé hurcolta. Az eset annyiban mindenképp súlyosabbnak tűnik a közönséges határvillongásoknál, hogy Drág és testvérei személyében, akik ugyan a hadjárat idején is határos máramarosi (és szatmári) ispánságot töltötték be, mégis, az illető területen semmi rendes joghatósággal nem bíró erőket kényszerült mozgósítani a litvánok leverésére.

A kor viszonyai között gyakoriak voltak az ellenséges betörések, portyázások az ország területén. Vitathatatlan, hogy a kiépített végvári rendszerek sem nyújthattak biztos oltalmat a portyázások ellen, példa rá Várad kifosztása 1474-ben. Ha viszont az 1382-es litván betörés normális körülmények közt is elkerülhetetlen, közönséges prédaszerző vállalkozás lett volna csupán, annak lehetőség szerinti elhárítása, vagy legalábbis méltó megtorlása a helyi hatalom, azaz a vajda, helyettese és várakban elhelyezett familiárisai, hadinépe kötelessége lett volna. Sem szükség, sem idő nem lett volna a Kárpátok innenső oldaláról, kiváltképp az udvarból,segítséget küldeni.

Itt viszont úgy tűnik, Prezkoya (?) és társai vígan fosztogattak, míg Drág mester és testvérei,valószínűleg Ilsvai és Pásztói, esetleg a Kaplaiak és még sokan mások le nem csaptak rájuk. Ez arra utal, hogy Cudar - felmentéséről értesülve, vagy azt be sem várva - embereivel önkényesen kiüríttette „Oroszország” egy részét, ezzel harc nélkül átengedte a várakat a litván fejedelemnek. A szándékosság nehezen vitatható, elképzelhetetlen ugyanis, hogy ne lett volna - ha nem is szigorú szabályokhoz kötött, de legalább ésszerű - átadási rendje a szolgálati birtoknak és váraknak, különösen egy ilyen eleve fenyegetett tartomány esetében.


Ha pedig Erzsébet és Garai Miklós Cudart valóban ok nélkül, csak azért akarták volna lecsukni, hogy megmutassák „országnak-világnak, hogy most más szelek fújnak”, nyilván nem mulasztották volna el, hogy egyidejűleg biztosítsák az orosz vajdaságot. A litvánok tehát valószínűleg vajda hiányában és a határvárak: Horodlo (Lengyelország), Kremenyec, Oleszko, Lopatin és Sznyatin (Ukrajna) birtokában nyugodtan működhettek a segéderők megérkezéséig. Azt feltételezni, hogy Cudar Pétert, aki egyébként kiváló katona volt, erővel verték volna ki a várakból, képtelenség. Még a középkori litván vitézség és hadviselési módszerek előtti köteles és tényleg indokolt tisztelet - amit azért színez a tény, hogy 1352-ben Lajos királyt Belz (Ukrajna) várának falairól az ősi műszerrel, egy fabunkóval verték le - sem teszi elképzelhetővé, hogy öt olyan várat, amiket Czarnkowski a „castra fortissima", Dlugosz a „castra ... insigniora" szavakkal jellemez, ezekben a puskapor nélküli időkben négy-öt hét alatt bevettek volna. A várak közti távolság miatt ez még két, vagy három ostromsereg alkalmazásával sem lett volna lehetséges.

A bűnössége ellen felhozott érv a több évtizedes, Lajoshoz hű múltja sem meggyőző. Hiszen az, hogy valaki évtizedeken át nem lázad fel, mikor arra semmi oka sincs, lehetősége pedig még annyi se, természetes dolog.

 

Cudar Péter bűnössége.

Cudar Pétert és fivéreit Nagy Lajos rendkívüli kegyeivel halmozta el, ez az állapot azonban 1381-re megszűnt. A királyt akkorra elhatalmasodó betegsége elfordította a világtól, ezzel szemben felesége, Erzsébet királyné - frusztrált, anyósától évtizedeken át elnyomott, negyvenes éveit taposó asszony - az idősebb Erzsébet királyné halálával (1380. XII. 29.) rászabadult az országra.

Ő biztos nem szerette a Cudarokat, mert bár György pohárnokmesterség alóli felmentése már összefüggésben állhatott Péter árulásával, de az udvarmesteri és ajtónállómesteri tisztség összevonása, melynek során György, aki addig (legalábbis 1381. I. 25-ig) udvarmester is volt, egyik hivatalát elvesztette, még 1381-ben zajlott le.
Cudar Péter nyilván nehezen viselte a család háttérbe szorulását, joggal tarthatta magát az ország - legalábbis egyik - legjelesebb fiának; kevesebb joggal, de személyes sérelmét az ország sérelmének érezhette és ha - talán éppen Erzsébet miatt - huzamosabban tartózkodott a rábízott tartományban, hű emberei elhitethették vele, hogy az elégedetlenség általános. Így tehát akár eleve arra készült, hogy a király halála után, az általa várt felfordulásban jelentős tényezőként jelenjen meg, akár saját leváltásának hírén felháborodva döntött úgy, hogy - mint Caesar a Rubicont - ő átlépi a Kárpátokat, egyik esetben sem hagyhatta embereit hátra, szétszórva „orosz" várakban. Az, hogy akart-e anyagi haszonra is szert tenni, vagy ez már csak a lengyel krónikások - nagyon is érthető - spekulációja, nyitott kérdés marad, bár megválaszolása nem is túlságosan fontos.

Ami az árulásnak „a kor közlekedési viszonyai" miatti időbeli kivitelezhetetlenségét illeti, figyelembe kell venni, hogy Mária királyné váratlan, lovasbaleset okozta 1395. V. 17-i elhalálozásának híre nem egész öt nap alatt ért Ragusába. Igaz, hogy májusban hosszabbak a napok, és a királyság legsűrűbben lakott, igen kultúrált délnyugati részén valószínűleg jóval gyorsabban lehetett közlekedni, mint a jórészt lakatlan Kárpátokban, mégis, a Nagyszombat-Przemysl távolság jóval kisebb a Buda és Ragusa közöttinél, így a hírnek körülbelül ugyanannyi idő alatt kellett megérkeznie. Ha Cudar készült az árulásra, a kelleténél több ideje is lehetett a várak átadására, ha pedig az elmozdításáról esetleg csak néhány nappal később érkezett hír hatására cselekedett, még mindig bőven megtehette azt októberig. Cudar Péter Zsigmond melletti, Erzsébet elleni fellépését semmi sem bizonyítja. Pedig valami nagyon határozott, felségsértést súroló esetnek kellett volna annak lennie, ha egyszer ilyen keményen büntették. Az ugyanis, hogy csak úgy, valamiféle terrorhangulat kialakítása érdekében sújtották ilyen megalázó büntetéssel az egyik legelismertebb, legérdemdúsabb országlakost, kizárt. Az uralkodónak senkitől kétségbe nem vont joga és korlátlan lehetősége volt arra, hogy a kormányzati tisztségeket arra ruházza, akire neki tetszik. Semmiféle ürügyet sem kellett volna keresnie Erzsébetnek, ha Cudart el akarja mozdítani „Oroszország” éléről, így is éppen eleget üthetett volna rajta, minden belpolitikai kockázat nélkül. Az viszont, hogy kellő ok nélkül, bilincsbe verve, tömlöcbe vessék, és birtokait oklevelestül elkobozzák, Mária királynő kissé puccsszerű megkoronázása és az országban teljesen új, előzmények és támogatás nélküli nőuralom bevezetése után akkora baklövés lett volna, amit még Erzsébetről is alig, fő tanácsadójáról, Garai Miklós nádorról pedig semmiképpen sem lehet feltételezni.

Hogy Cudar Pétert miért nem fejeztették le, nem tudni. Valószínű, hogy nem a justizmordtól (ártatlan vádlott elítéltetése) féltek, talán inkább, a meglehetősen képlékeny politikai helyzetben, nem akartak irreverzibilis húzásokhoz folyamodni. Az viszont természetes, hogy miért nem fordul elő sehol Cudar hűtlenségének részletezése. Mivel az okleveleket, mint ismert, nem az utókornak írták, hanem a mindennapi jogélet eszközei voltak, már az is éppen elég csodálatos és az utókor szempontjából rendkívül szerencsés, hogy -legalábbis Közép-Európában magyar sajátosságként - az adománylevelek narratioiban, (elbeszélés) tulajdonképpen funkciótlan elemként, az adományos érdemei viszonylagos részletességgel megörökítést nyertek. Mária uralkodása alatt egyébként, csak úgy, mint Zsigmond trónra lépése után, még az uralkodó kegyelmi ténykedéséről kiadott oklevelek is zömmel csak általánosságban említették az oklevélnyerők érdemeit, arra pedig, hogy valamely birtokügyben az egyik félnek milyen priusza volt, nem tértek ki. Így például 1384. X. 10-én Erzsébet királyné, valószínűleg Garai Miklós nádor és Alsáni Bálint pécsi püspök sugallatára, a Cudar Péter és György által hajdan állítólag „potentialiter et omni sine lege" elfoglalt Sáros megyei Buják birtokot visszaadta Vitézi László fia Lőrinc feleségének, Bajori (néhai) Beke mester leányának, Erzsébetnek, kizárólag a panaszost hallgatva meg és csak az általa bemutatott oklevelek alapján. Elég csúnyán járt tehát el, de a Cudarokról egyetlen dehonesztáló kitételt sem tartalmaz az oklevél. Érdekes, hogy az ítélet mellé másnap kiadott, a szepesi káptalannak címzett iktatóparancsban sincs szó arról, hogy az iktatás során a Cudarok ellentmondását ne vegyék figyelembe; Péter más irányú elfoglaltsága köztudott lehetett, kérdés azonban, hogy György ellentmondásával miért nem számoltak. )

Végül pedig talán, bár messze nem perdöntően, Cudar ellen szól 1385. XI. 15-i kegyelemlevelének, valamint annak az 1386. V. 24-i oklevélnek a szövegezése, melyben a királynő megígéri, hogy megvédi mindazon birtokokban, melyekről oklevelei fogsága idején a tárnoki házban kallódtak el. A kegyelemlevélen megnevezett három relator nem tartozott egy pártba: Bebek György királynéi tárnokmester folyamatos hivatalviselése alapján a királynők rendületlen hívének mondható, a két másik azonban, Szécsi Miklós és Csáktornyai Lackfi István, nemcsak hogy részt vettek az előző évek mozgalmaiban, de Erzsébet 1384. VIII. 14-i, Zágráb városához intézett parancsában, Horváti Pál zágrábi püspökkel együtt, egyenesen a lázadás vezéreiként tűnnek fel. Ez utóbbiaknak Cudar érdekében tett közbenjárását persze nem lehet elvbarátsággal magyarázni, nekik ugyanis, függetlenül a Cudar Péterrel kapcsolatos véleményüktől, érdekük volt, hogy a pillanatnyilag sarokba szorított királynő aktív halálos ellenségeinek számát eggyel szaporítsák. Ahhoz képest tehát, hogy a kegyelmet kijáró hű bárók közt legalább két hétpróbás lázadó is volt, ha Cudar bebörtönzése korábban valóban csak mondvacsinált okok alapján következett volna be, az ember elvárna, ha nem is bocsánatkérést, de legalább valami szép körülírást rossz tanácsokról, a szerencse forgandóságáról, vagy valami egyébről. Ilyen azonban nincs: míg testvéreinek, akiket korábban szintén megfosztottak birtokjogaiktól, érdemeit elismerik, Cudar Péter esetében csak a királynők szívében lakozó könyörületességet említik a kegyelem kiváltó okaként.

 

Zsigmond király alatt:

1387. március 31-én koronázták királlyá Luxemburgi Zsigmondot, Mária férjét. Az immár rehabilitált Cudar Péter Zsigmonddal megy a délvidéki lázadók ellen, Mária királyné kiszabadítására. Hogy a Cudarok hűségét biztosítsa, Zsigmond már 1387. november 30-án adományban részesíti őket: Imre erdélyi püspököt, János fehérvári prépostot, György mestert, István mester fiait: megkapják Horváti Pál zágrábi püspöktől elfoglalt két Hrasztovica várat és tartozékait ideiglenes használatra (1399-ben újra a püspöké), az Erzsébet és Mária királynőtől elszenvedett károk pótlására; ezenkívül is még kapnak elégtételt a károkért, ígéri az oklevélben Zsigmond.

A király bizalmát mutatja, hogy a hadjárat költségeire jelentős összeget, 2000 forintot Perényi Péter diósgyőri várnagytól Cudar Péter vett át és juttatott el a királyhoz, ugyanakkor a saját nevében 200 forintot - bizonyára saját kiadásai fedezésére - kölcsönvéve Perényitől. Sorsuk rendeződvén a Cudar testvérek 1387 őszén elhatározták, hogy családi monostort alapítanak. Az 1387. szeptember 29-én Diósgyőrben kelt az oklevél, mely szerint zudar Péter volt bán (István és György) a Sajó menti Ládon fekvő birtokrészét a pálos szerzeteseknek adja.

Testvérei, Imre erdélyi püspök, János fehérvári prépost és fiaik, s többi rokonuk hozzájárulásával. ígéretet tesznek, hogy Ládon - ma Sajólád - Szűz Mária tiszteletére kolostort építenek, s mivel a ládi föld kevés, kiegészítik azt Keresztúr faluval, a hegyen levő szőlőkkel, Emőddel, Mályival és Szederkény határában egy halastóval.

Zsigmond király 1388-ban újabb adományokban részesítette a Cudarokat: nekik adományozott először egy Zágráb megyei falut, de ennél sokkal jelentősebb, hogy Péternek zálogosította el Boldogkő várát Abaúj vármegyében a hozzá tartozó birtokokkal (Vizsoly, Szerencs vámja, Novaj a vámjával együtt, Abatelke, Újfalu, Akar), s a tokaji rév felével. A Cudaroknak, ill. Cudar Péternek Boldogkőn levő vára a Sajó, Hernád melléki törzsbirtokaitól kissé távol esett, s csak feltételes birtoklás volt (zálog), ami értékét jelentősen csökkentette. Volt viszont adománybirtokként egy váruk, Makovica, 1364 óta, de ez még meszszebb esett Ónod vidékétől, a lengyel határ közelében állt. Már 1367-ben megegyeztek a Cudarok az egri püspökkel, hogy e várhoz tartozó birtokok tizede fejében évente kétszáz forintot fizetnek.

A Cudarokat Zsigmond viszonylag szerény adományokkal jutalmazta, s főleg várat nem adott nekik a zálogos Boldogkőn kívül. Cudar Péter ezért titokban, a kötelező királyi engedély előzetes kikérése nélkül maga kezdett építtetni borsodi birtokközpontjában, Ónodon várat. Hogy pontosan mikor kezdte el, nem tudjuk, csak abból az oklevélből értesülünk az ügyről, melyben utódai kérik, hogy a király adjon engedélyt az apjuk által kezdett építkezés befejezésére. Cudar Péter 1394-ben még élt, 1396. július 9-én kelt oklevelében viszont Zsigmond király már özvegyétől vett föl 2000 aranyforintot Boldogkő további záloga fejében - a teljes összeg így már 10 838 forintra rúgott, azzal a kedvezménnyel, hogy az özvegy, ha fiai a visszaváltás előtt halnának el, a várat zálogként megtarthatja, illetve másoknál elzálogosíthatja.

Továbbá ezen oklevélben Zsigmond király Ónodnak Mezővárosi és Vásártartási jogot adományoz. (Ónod ezzel az egyik legrégebbi vásártartási joggal rendelkező település az országban, hisz a mai napig minden hónap első csütörtökén Országos Állat és Kirakodó Vásár kerül megrendezésre a településen, sok ezres vásározó részvételével.)

 

Péter Bán halála után:

Péter volt bán tehát 1394-1396 között halhatott meg. Elhunyta után következtek az özvegy és a család többi tagjai között a birtokelosztással kapcsolatos egyezségek, amelyek 1397-ben gyorsan megtörténtek.

A Cudarok a XIV. század végén és a XV. század elején elsősorban a bártfai polgárokkal huzakodtak, makovicai várnagyuk hatalmaskodásai napirenden voltak, a bártfai bírót is megnyilazták. Az ezekkel kapcsolatos királyi intések és figyelmeztetések nem voltak különösebben veszélyesek. Annál inkább elszámították magukat akkor, a Lajos-kori vezető réteg más tagjaival együtt, mikor 1402/3-ban fellázadtak Zsigmond uralma ellen. A Cudarok vétkét - szerencséjükre - Zsigmond megbocsátottál 1403. november 6-án kiadott oklevelében különös kegyként elengedte Cudar István egyik fia, Benedek hűtlensége miatti fej- és jószág vesztési büntetését, s megtiltotta az ország valamennyi bírájának, hogy személyében vagy javaiban háborgassák.

Zsigmond általában - kevés kivételtől eltekintve - kegyelmébe fogadta a lázadókat, igaz, nem egy családnak jókora pénzen kellett megváltania birtokát. Az északi országrészben csak Ludányi Tamás egri püspök és Debrői István kincstartó volt az, aki semmiképpen sem akart meghódolni, inkább földönfutó lelt. Az egyik ellenállási központ a hegyaljai Tállya vára volt, melyet 1404-ben foglaltak el Zsigmond hívei Debrői István fegyvereseitől. Cudar Péter özvegye mindvégig a lázadó Debrői oldalán maradt, akkor is, mikor az ország nagy többsége és családja más tagjai már meghódoltak a királynak. Mikor Debrői István Erdélybe ment, az özvegy - az oklevél szerint - száz színezüst márkával támogatta, ő maga pedig értékeivel Debrői István Tállya nevű várába zárkózott. A vár elestével fogságba jutott, s birtokait elvesztette. Zsigmond 1406. november 19-i oklevelével - melyben előbbieket részletesen leírta - híveinek adományozta az özvegy Szatmár vármegyei birtokait. 1406-ban említi először oklevél Ónod várát, mégpedig családi perpatvar kapcsán. Az évekig húzódó, többször elhalasztott perből kiderül az alispán, szolgabírák és esküdtek vallomásából, hogy néhai Cudar Péter bán holtáig Ónod birtokon lakott, Ónod várát felesége és fiai - Jakab és Simon - építtették fel és fejezték be; azt azonban nem tudták a tanúk, hogy a felsoroltak mindezt a saját költségükön végezték-e vagy sem. Péter bán özvegyén és két fián, Simonon és Jakabon kívül a várban lakott tiszttartóival (officialisaival) és szolgáival Péter bán István nevű testvérének egyik fia, Benedek is. Ez a Benedek 1406. november 5-én kelt oklevél szerint a Garai Miklós nádor jelenlétében Kassa mellett tartott Abaúj- és Sáros vármegyei összevont közgyűlésen - Abaúj vármegye alispánja, szolgabírái és esküdtjei vallomása szerint - ellene elkövetett hatalmaskodásra panaszkodott: Péter bán fiai, Simon és Jakab kiűzték Ónod várából embereivel együtt, s a várat a maguk részére foglalták el. A következő oklevél az ügyben rá egy évre kelt (1407. november 16-án). E szerint Garai Miklós nádor elhalasztotta a pert vízkereszt nyolcadára (1408. január 13.), azzal indokolva ezt, hogy Cudar Benedek mester a királlyal a boszniai hadjáratba szándékozik menni. 1409. május 27-én Borsod vármegye közgyűlésén bizonyítják az alispán és társai Cudar Benedeknek és szolgáinak a várból való kiűzését. 1410. március 2-án odáig jut az ügy, hogy Rozgonyi Simon országbíró előtt a peres felek megegyeznek abban, hogy húsvét nyolcadára (március 30.) Györgyi László mester országbírói protonotarius előtt Ónodon felmutatja mindkét fél az összes oklevelét s kölcsönösen átadják egymásnak; amit eltitkolnának, az a továbbiakban érvényét veszti. A pertől függetlenül a király az egymással szemben álló feleket időközben birtokkal jutalmazta. Zsigmond 1410. július 1-én kelt oklevele szerint egy Komárom vármegyei birtokra adott kiváltságot ónodi Cudar Benedeknek és Péter bán fiainak, Jakabnak és Simonnak, akik valamennyien királyi udvari apródok.

 

Ónodi vár:

Rövidesen rendeződött a vár építésének ügye is. Zsigmond király 1413. április 23-án kelt oklevelével néhai Cudar Péter bán fiainak, Simonnak és Jakabnak engedélyezte, hogy az apjuk, Péter által Ónod mezővárosában uralkodói engedély nélkül építeni kezdett várat teljesen felépítsék. Alig egy hónapra rá viszont a jászói konvent előtt már tiltakozást jelentett be bocsi Cudar Benedek mester az ellen, hogy Péter fiai, Simon és Jakab Ónod vár és tartozékai felét Zsigmond királytól új adományul kérték - az ő nagy sérelmére. Kérte a királyt, álljon el az adományozástól, a Cudar fiúkat pedig, hogy ne fogadják el az esetleges adományt. Zsigmond láthatóan fontolóra vette az ügyet, s két év múlva, 1415. április 15-én kelt oklevelében már a következőképpen fogalmazott: Ónod várát Cudar István és Péter bán közösen építtették és birtokolták, de sem István fiának, Benedeknek, sem Péter fiainak, Simonnak és Jakabnak nem volt a vár építéséhez és megtartásához engedélye. Simon így utólag folyamodott a királyhoz hozzájárulásért, de csak maga és testvére, Jakab nevében. Az engedélyt megkapta, de ez sérelmes volt Benedekre nézve. Ezért a király a jogokat Benedekre is kiterjeszti. Ugyanezen a napon egy másik oklevelet is kiállíttatott Zsigmond király, mely szerint Ónod várát, a Sáros vármegyei Makovica, a szlavóniai Gradyeh várat és tartozékait Cudar Péter bán fiai, Simon és Jakab, valamint Cudar Benedek kapják, az apáik, Péter bán és István érdemei fejében, új adományul. Ónod viszonylatában a jogi aktus csaknem egy év múlva zárul. 1416. január 10-én a király az egri káptalant utasítja: Ónod és tartozékai birtokába iktassák be Cudar Benedeket, Simont és Jakabot. A káptalan március 10-én jelenti a királynak, hogy a beiktatás ellentmondás nélkül megtörtént. 1416. január 11-én a váradi káptalan a Cudar család említett tagjait Szabolcs vármegyei birtokokba - 17 birtok és két vám - iktatta be, amelyeket Zsigmond királytól új adományként kaptak. Egy évtized alatt tehát - legalábbis az írásos anyag erre enged következtetni - megoldódott a családi viszály.

 

Leszármazottak:

A Cudaroknak Zsigmond király uralma második felében három váruk volt. Ha összehasonlítjuk ezt az akkori főurak birtokolta várak számával, láthatjuk, hogy a Cudarok a várurak sorában nem foglaltak el előkelő helyet. A sor elején olyanok állanak, mint a Cilleiek, akiknek 10-12 örökjogú, s további 4-5 zálogban birtokolt. A Garaiak nádori ágának ugyanannyi, a Bebekeknek 8, a Kanizsaiaknak ugyanannyi, az Ilosvaiaknak 5-6, a Losonciaknak 7-8, a Perényieknek 6, a Rozgonyiaknak az 1 örökjogon bírt mellett 5 zálogos, a stiborici Stiboroknak 11-12, a Széchenyieknek 6 majd 3, az Újlakiaknak 5, a Lackfiaknak (1397 előtt) 7-8 örökjogon és két zálogban birtokolt váruk volt. A számok jól mutatják, hogy Zsigmond néhány közeli hívén kívül igazán sok várral rendelkező nagybirtokos nem volt Magyarországon, s a legtöbb várat birtoklóknak sem volt teljesen összefüggő, nagy homogén birtoktestük, tehát a tartományúri hatalom kialakulásának lehetősége korlátozott volt, Zsigmond tudatos politikájának eredményeként.

Cudar Benedek főként Makovicán tartózkodhatott, de Zsigmond király udvarában, hadjáratain és diplomáciai útjain is szerepet kapott. Az ónodi várban elsősorban Simon és Jakab lakhatott családjaikkal, akik (az udvarból kiszorulván) birtokaikat az ónodi uradalom körül próbálták összpontosítani. A család két ágának ellentéte a következő generációra is kihatott. Míg Benedek fia, János az Albert király (1437-1439) halála után kitört polgárháborúban az özvegy Erzsébet királyné, fia, V. László és Giskra zsoldosvezér oldalán állt, addig Jakab fiai (Simon és Jakab) az ellenpártot, I. Ulászlót és Hunyadi János kormányzót támogatta. A két testvérnek, akik továbbra is Ónodon tartották lakóhelyüket, sikerült visszaküzdeni magukat az udvari tisztségviselők (a bárók) elitjébe. Cudar János felesége Rozgonyi lány volt, s így a férj halála után a Cudarok vagyonára az egyre hatalmasabb Rozgonyi család is szemet vetett. Miután a vagyonon meg kellett osztozni, napirendre kerültek az erőszakos cselekmények a Rozgonyiak és a Cudarok emberei között. Végül hosszas pereskedés után 1467-ben a Rozgonyiaknak sikerült örökösödési szerződést kötniük a Cudar család akkor már egyetlen élő férfi tagjával, Jakabbal. Miután ő 1470-ben meghalt, vagyonát, közte az ónodi váruradalmat is, a Rozgonyiak örökölték.

Halálával a Cudar család férfiágon kihalt.

 

Forrás:

Dr Csorba Csaba: Várak a hegyalján.

Dr Tomka Gábor: Ónodi Vár története Ónod monográfiája

Dr Süttő Szilárd: Cudar Péter árulása